AZ AMITABHA SZUTRA MAGYARÁZATA

ELŐSZÓ

Minden Szutra három részből áll:

1, Előszó

2, A Szutrára jellemző principiumok
3, Átadás

Az Előszó megmagyarázza a Szutra mondanivalóját. Az átadás írányít bennünket a Szutra továbbadásában, terjesztésében, hogy eljusson mindenhová. Az előszó olyan mint az ember teste. Akár csak a szerveink, világosan elosztottak az emberi testben, ugyanúgy van a Tanítás elhelyezve a Szutrában.
Az Előszó nem a Buddha álltal lett elmondva, hanem később lett hozzáadva, mikor Ananda és Mahakasyapa rögzítette a Szutrát. Úgy is mondhatjuk, hogy "A TAN KELETKEZÉSE", mert elmondja, hogy a Szutra miért lett elmondva. Úgyszintén "A HIT TANUSÍTÁSA" mert bebizonyítja, hogy ebben a Szutrában lehet hinni.
Az Előszóban hat feltételnek kell lenni, és ebben az Előszóban mind a hat feltétel benne található: 1, HIT, 2, HALLÓ (memorizáló), 3, IDŐ, 4,ELŐADÓ. 5,HELY, 6,HALLGATÓSÁG.

SZUTRA:

" IM, ÍGY HALLOTTAM: ABBAN AZ IDŐBEN A BUDDHA SHRAVASTIBAN TARTÓZKODOTT A JETAVANBAN, AZ ÁRVÁK ÉS ELHAGYOTTAK JÓTEVŐJÉNEK KERTJÉBEN, A KIVÁLÓ BHIKSHUK GYÜLEKEZETÉVEL, MIND AZ EZER-KÉTSZÁZ ÖTVENNEL, MIND AZ ÖSSZES ARHATOKKAL, KIKET A GYÜLEKEZET ISMERT ÉS ELISMERT,..."

MAGYARÁZAT:

IM-- megfelel az első feltételnek, a HITNEK.
ÍGY HALLOTTAM-- megfelel annak a személynek aki HALLOTTA(memorizálta)
ABBAN AZ IDŐBEN--megfelel a a harmadik feltételnek az IDŐNEK, mikor a Szutra el lett mondva.
A BUDDHA-- negyedik feltétel az ELŐADÓ, aki elmondja a Szutrát.
SHRAVASTIBAN TARTÓZKODOTT A JETAVANBAN, AZ ÁRVÁK ÉS ELHAGYOTTAK KERTJÉBEN--az ötödik feltétel a HELY, ahol a Szutra el lett mondva.
A KIVÁLÓ BHIKSHUK GYÜLEKEZETÉBEN--a hatodik feltétel a HALLGATÓK, akik a Szutra meghallgatására gyűltek össze.

Az IM a Hit, tehát mi nyugodtan hihetünk ebben a Dharmában mivel, IGY HALLOTTAM, mondta Ananda aki személyesen ott volt, és közvetlen tanuja volt mikor a Buddha ezt a Szutrát elmondta.
Minden Szutra, amit a Buddha mondott el, ezzel a három szóval kezdődik.

ABBAN AZ IDŐBEN, mivel a Szutra nem mond számszerű időpontot, nem lehet tudni a Szutra elmondásának pontos idejét.

A hallgatóság akik a Szutra hallgatására gyűltek össze, a legismertebb és legjobban tisztelt szerzetesek voltak, akik
Shravastiba jöttek, hogy meghallgassák Shakyamuni Buddha tanítását,
amit Jetavanban, Az Árvák és Elhagyottak Kertjében tartott.

Shravasti a város neve Indiában. Anatapindada akinek neve annyit jelent, hogy "Árvák és Elhagyottak" egy nagyon gazdag Shravastiban élő öregember volt. Másik neve Sudatta, ami annyit jelent, hogy "Örömteli Adakozó". Bár nagyon gazdag ember volt, de nem ismerte a Buddhadharmát, sőt mi több, mégcsak nem is hallott a Buddháról. Egy napon meglátogatta a barátját, aki éppen a házát diszítette. Sudatta megkérdezte tőle, hogy mi okból diszíti a házát? A barátja erre azt felelte:
- Meghívtam a Buddhát, hogy átvegye az adományomat.
Sudatta azt kérdezte:
- Ki az a Buddha? én még soha nem hallottam róla.
- A Buddha a Trónörökös, Suddhodana Király fia. Ő lenne a kirély, de lemondott a királyságról, elment remeteségbe, gyakorolta az Utat és Buddha lett inkább. Őt várom ide, hogy ajándékot adjak neki.
Sudatta a Buddha nevét hallva, nem volt képes elaludni. Folyton az járt az eszében, amit barátjától hallott. Felkelt és föl- alá járkált, míg végül úgy döntött, hogy azonnal meglátogatja a Buddhát. Bár még soha nem találkozott a Buddhával, azt sem tudta hol tartózkodik mégsem volt nehéz megtalálnia. Csak a Tan hallgatására igyekvő tömeget kellett követnie. A Tant hallgatva boldogság töltötte el a szívét. Látva a sok embert és azt, hogy ez a hely egyre szükebb lesz így szólt a Buddhához:
-Oh, Buddha, oly sok követőd van, hogy ez a hely már nem elég. Neked tényleg nagyobb helyre van szükséged! Ennyit mondott és eltávozott.
Körbe járta az egész környéket, hogy megfelelő helyet találjon, ahová meghívhatja a Buddhát. Hosszú keresés után rátalált egy kertre, amely Jeta herceg tulajdonában volt. Ez éppen megfelelt volna, de a herceg nem volt hajlandó eladni. Sudatta próbálta meggyőzni Jetát, de az viccesen azt mondta:
- Ha meg akarod venni a kertet, először terítsd be aranypénzzel! Ez az ára!
Sudatta nem vitatkozott vele. Hazament, minden pénzét összeszedte, és beterítette vele az egész kertet.
- Na, mostmár az egész kert az én tulajdonom.
Jeta erre nevetve azt mondta, hogy csak vicc volt az egész. A kertet nem adja el.
Sudatta megdöbbenve igy szólt hozzá:
- Te mondtad, hogy ha beterítem arannyal a kertet, akkor az enyém! ha király akarsz lenni, jobb ha nem csinálsz ilyen vicceket. A királynak tartania kell a szavát.
- Rendben van - mondta a herceg - a föld a tied mert beterítetted arannyal. A kertben lévő fákat viszont nem terítetted be arannyal, azok továbbra is a tulajdonomban vannak, azokat pedig én adom oda adományként.
Mivel a fák a hercegé voltak, Jeta ligetnek hívták, a föld vagyis a kert viszont Sudattáé. ezért hívták az Árvák és Elhagyottak kertjének.

MIND AZ EZERKÉTSZÁZ-ÖTVENNEL, MIND AZ ÖSSZES ARHATOKKAL, KIKET A GYÜLEKEZET ISMERT ÉS ELISMERT.
A Szutra itt bemutatja a gyülekezetet, akik a Tanítás meghallgatására jöttek. A gyülekezet három csoportból állt: Bodhisattvák, Szerzetesek és Világiak csoportjából ( emberek és istenek)

MIND AZ EZERKÉTSZÁZ-ÖTVEN...

A Buddha első Öt tanítványa, akik az Őzek Ligetéből követték a Buddhát.
Yasas az Öreg fia, és annak Negyven-kilenc követője.
A Tiszteletreméltó Shariputra és a Tiszteletreméltó Mahamaudgalyayana Száz - Száz követője.
A Kasyapa Testvéreknek Ezer követője. Összesen Ezer-kétszáz-ötven-öt.Az első Öt szerzetest mivel a Buddhával voltak eredetileg, nem számították az érkezők gyülekezetéhez.
A Szerzetes (Bhikshu) jelentése: 1, koldus, 2, Aki bölcsen vizsgál mindent, legyőzte az érzéki csábítást és nem esik a vágyak hálójába. 3, Az aki elfogadta a teljes 250 Szerzetesi Szabályt. A szerzetesek mindig a Buddha közelében tartózkodtak, bárhova ment követték. hallgatták a Tanítást. Teljesen mindegy, hogy hányadszor hallották a Szutrát, újra és újra végighallgatták.

ARHAT. 1, Az aki megérdemli az adományt. Koldus(szerzetes), aki gyakorolja az ok és okozatot.
2, Az aki nem születik. A szerzetes elijeszti Marat, és ennek eredményeként az arhat nem születik újra, mivel Mara maga a halál.
3, A tolvajok megsemmisítője. Az ok alapján a szerzetes megsemmisíti a gonoszt, és ennek eredményeként Arhat lesz, aki megsemmisíti a nemtörődömség és csüggedés tolvajait. Az ok alapján a Szerzetes félelemben tartja at Öt Skanda Démonát, a Gonoszt és a Halált.

SZUTRA:

KIKET A GYÜLEKEZET ISMERT ÉS ELISMERT...

Ezek az Arhatok mind nagyon híresek voltak. Erkölcsi tisztaságukért mindenki, az egész gyülekezet tisztelte őket. Mindenki tudta a nevüket és arcról felismerte őket.

SZUTRA:

ÚGYMINT: FŐTANÍTVÁNYOK, SHARIPUTRA, MAHAMAUDGALYAYANA, MAHAKASYAPA, MAHAKAUSTHILA, REVATA, SUDDHIPANTHAKA, NANDA, ANANDA, RAHULA, GAVANPATI, PINDOLA-BHARADVAJA, KALODAYIN, VAKKULA, ANIRUDDHA ÉS MÁS ELÖLÜLŐK...

A főtanítványokat idős tanítványnak is mondják. Ez nem az életkorukra vonatkozik, hanem arra, hogy mikor csatlakoztak a Buddhához, és meddig jutottak el a gyakorlataikban. Ezért inkább a Főtanitvány megnevezés a megfelelőbb. Ez a kifejezés jobban tükrözi a Dharmában való jártasságot, az elért bölcsességet és az intelligenciát. Mert a tanítvány lehet, hogy korát tekintve fiatal, de a Dharmát régebb óta gyakorolja mint az, aki koránál fogva öreg tanítvány. Gyakorlataiban eljutott arra a szintre, hogy képes a Dharmáról beszélni és Szutrákat tanítani.

SHARIPUTRA

Shariputra, bár korát tekintva fiatal volt, de a Dharma Tudásban (Természetben) a legidősebb. Nyolc éves korában tanulta a Dharmát és hét nap alatt az egész Buddha Dharma Mestere lett. Oly magas tudásra tett szert, hogy a vitában minden indiai filozófust legyőzött.
Mikor Shariputra anyja méhében volt, segített anyjának a vitákban és az mindig győzött. Az elmúlt időkben, mielőtt várandós lett, akár hányszor vitázott, mindig elvesztette a vitát. A nagybátyja, akivel anyja a legtöbbet vitázott, mindig győzni szokott, de miután Shariputrát várta, mindig vesztesen távozott. Az utolsó alkalommal mikor vesztett igy szólt:

"Ez nem a saját erőd! A gyermek akit hordasz nagyon intelligens lehet, és ő segít neked a vitában. azért vesztek én mindig"

Ekkor elhatározta, hogy Dél-Indiába megy tanulni, és mikor visszajön kihívja vitára a Gyermeket. Éveken keresztül tanult, mestere lett a logikának, mind a Négy Védának és különböző filozófiai tanításoknak.Mikor visszatért idejének nagy részét a vitára való felkészüléssel töltötte. Mikor úgy érezte, hogy kész a vitára, elment nővére házához és így szólt:

- Hol van a fiad? Ki akarom hívni vitára.
- A fiam Shariputra, elment szerzetesnek, és a Buddha tanítványa lett. - mondta Shariputra anyja.
- Hogy tehetett ilyet? Milyen képességei vannak a Buddhának, hiszen Ő csak egy Sramana? Egyáltalán miért követi valaki ? Én elmegyek és visszahozom az unokaöcsémet.
Elment a Buddhához és követelte Shariputrát, de a Buddha így szólt:
- Miért akarod őt elvinni ? Nem teheted meg, hogy csak úgy fogod és elviszed. Bizonyítsd be először, hogy jogod van hozzá, és mérlegelem a kérésedet.
- Én fogadom, hogy a Nem-Elfogadom az én tanításom! mondta a nagybácsi
- Tényleg? - mondta a Buddha. Te elfogadod nézetednek a Nem-Elfogadom tanítását ? Akkor te elfogadod a tanításodat vagy nem ?
A nagybácsi éppen kijelentette, hogy semmit nem fogad el. De mikor a Buddha megkérdezte tőle, hogy elfogadja-e vagy nem a saját nézetét a Nem-Elfogadomot. Nagyon nehezére esett bevallani, hogy az egyik szavával érvénytelenítette a másikat. Mert ha azt mondja, hogy nem fogadja el, összeütközésbe kerül saját tanításával. Sehogy sem tudta megválaszolni a Buddha kérdését, elvesztette a vitát.
A vita kezdetén megállapodott a Buddhával, hogy ha megnyeri a vitát akkor hazaviheti Shariputrát, ha viszont elveszti. akkor levágja a saját fejét és odaadja a Buddhának. Mikor elvesztette a vitát, szégyenében megfeledkezve mindenről elszaladt. Egy kis idő után megállt és eszébe jutott a Buddhával való megállapodása így gondolkodott:
- Nem szaladhatok el. Azt mondtam a Buddhának, hogy neki adom a fejemet. Én ember vagyok és tartanom kell a szavam. Visszament és ezt mondta Shakyamuni Buddhának:
- Add oda a kést, levágom a fejem.
- Miért ? kérdezte a Buddha.
- Én vesztettem vagy nem ? tartozom a fejemmel vagy nem ?
- Az én tanításomban ilyen előírás nincs, - mondta a Buddha. Ha nyertél volna hazavihetnéd Shariputrát, de mivel vesztettél, miért nem hagyod el a világi életet ?
- Elfogadsz engem tanítványnak ?
- Igen - felelte Shakyamuni Buddha.
Nem, hogy Shariputra nem ment haza, de a nagybátyja is a Buddha követője lett. Mikor Shakyamuni Buddha elmondta az Amitabha Sutrát kérés nélkül, Shariputra volt a vezető szerzetes. Bölcsessége messze meghaladta a többi tanítvány bölcsességét. Úgy hívták, hogy a Legnagyobb Bölcsességü Shariputra.


MAHAMAUDGALYAYANA:

Mahamaudgalyayana korát tekintve elég idős volt. Több király és miniszter tiszteletét bírta. A Tripitakából a Szutrákat tanulmányozta. Ő volt az első a Spirituális Mélyenlátásban. Elérte a Hat Spirituális Képességet: mennyei szem, mennyei fül, mások ismerete. mások gondolatának ismerete, múlt életek és a komplet tudat ismerete.
Mikor elérte ezeket a képességeket, elkezdte keresni a szüleit. Nem annyira az apja, mint anyja holléte aggasztotta. Hosszú keresés után a pokolban talált rá. Látva Őt szenvedni, kérte a Buddhát, hogy segítsen neki abban, hogy anyját kitudja szabadítani a pokolból. A Buddha azt mondta neki. Ahhoz, hogy kitudd őt szabadítani a pokolból, el kell végezned az Ullambana Felajánlást. A Hetedik Hónap Tizenötödik Napján, különböző ételt és italt ajánlj fel a Tíz Világtáj Sanghajanak. Ezzel megtudod menteni anyádat a pokolból. Mahamaudgalyayana elvégezte az Ullambana Felajánlást, pontosan követve a Buddha utasítását. És ezzel megmentette anyját a pokolból.

MAHAKASYAPA:

Mahakasyapa, korát tekintve a Buddha legöregebb követője volt. Nem csak korban, de az aszkéta gyakorlatok végzésében is Ő volt a legidősebb. Egyetlen tanítvány sem volt idősebb nála, és egyetlen egy sem szenvedett annyit mint Ő. Mahakasyapa Indiában, Magadha nevü városban született. Mikor elérte a huszadik életévét, apja és anyja azt akarta, hogy házasodjon meg. Ő erre azt mondta " Csak azzal a nővel köt házasságot, akinek a teste arany szinben ragyog. Amíg olyan nőt nem találnak neki, nem hajlandó megházasodni". Végül találtak egyet, és Mahakasyapa elvette feleségül. Ettől kezdve együtt gyakorolták az Utat. Mikor Mahakasyapa szerzetes lett, ugyanabban az időben a felesége is szerzetes lett. Mahakasyapa az aszkéta gyakorlatokat végezte.

Tizenkét Aszkéta Gyakorlat van:

1, RONGY- KÖNTÖS VISELÉSE - Az aszkétának a szemétből kiszedett rongyokat ki kell mosnia, és köntössé összevarrni. A rongyköntös viselésnek sokféle előnye van. Csökkenti az irigységet, ugyszintén a másokban lévő irigységet is. Ha valaki drága ruhákat és ékszereket visel, felhívja magára a figyelmet, valószínü, hogy valakiben irigységet ébreszt. Az irigység gondolata könnyen elvezet a rablás gondolatához.
De ki akar ellopni egy rongyköntöst ?!

2, CSAK HÁROM RUHA VISELÉSE - Az aszkétának három dolog van a tulajdonában: három ruha, egy szilke és egy akkora rongy amire ráül.
Az első ruha a SAMGHATI (általvető). Ez huszonöt csíkból készített 108 folt összevarrva. Ezt akkor használja mikor Szutrákat tanít. A második az UTTARASANGA a külső köntös, hét darabból készül. Amit akkor visel, mikor bűnbánó leborulásokat végez a Buddhához, vagy Buddhista szertartásokon vesz részt. A harmadik az ANTARVASAKA. Öt darabból készül, állandó viselet.

3, AZ ÉTELT MINDIG ÚGY KOLDULJA ÖSSZE - Az aszkéta soha nem főz magának.

4, EREDMÉNYES KOLDULÁS MÓDJA - Az aszkéta házról házra járva úgy koldúlja össze az ételét, hogy nem tesz különbséget gazdag és szegény között. Ha a hetedik házat elérva nem kapott semmit, aznap nem eszik.

5, NAPI EGYSZERI ÉTKEZÉS - Az aszkéta sem reggel sempedig este nem eszik. A napi élelmét a nap közepén, délelőtt 11 és 12 kötött kell elfogyasztania.

6, SOHA NEM JÓLLAKNI - Az aszkétának úgy kell étkeznie, hogy ha megtud enni három szilkével, akkor egyen meg kettő és féllel. Ha megtud enni kettővel, egyen meg másféllel. Azért mert tele gyomorral nem lehet sem ülni, sem állni sem pedig leborulni.

7, DÉLUTÁN CSAK TISZTA FOLYADÉKOT INNI - Déli tizenkettő után, csak vizet, teát vagy kávét ihat. (sem tejet, sem gyümölcslevet nem ihat)

8, CSENDES HELYEN ÜLNI - Ahol az aszkétát semmi nem zavarja a meditációban.

9, FA TÖVÉBEN ÜLNI - Az aszkétának ugyanazon fa tövében, nem tovább mint három napig szabad ülnie. A második éjszaka után, el kell hagynia a helyet. Azért mert valakinek eszébe juthat adományt hozni. Az aszkétának semmilyen adományt elfogadnia nem szabad. Még ételt sem, mert az ételét úgy kell összekoldulnia.

10, NYITOTT ÉG ALATT ÜLNI - Az aszkéta nem él házban, sem pedig fa alatt. Az aszkéta a nyitott ég alatt él.

11, TEMETŐBEN ÜLNI - Ez az a hely, amely folyton emlékeztet a halálra. Ez Mara otthana, aki ott gyakorol legyőzte Marat a Halál Démonát.

12, A BORDÁK SOHA NEM ÉRINTIK A FEKVŐHELYET - Az aszkéta soha nem alszik fekve, mindig ülő helyzetben tartózkodik. Folyton gyakorol és nem fél a haláltól.

Mahakasyapa mind a tizenkét gyakorlatot végezte. A Buddha nem írta elő ezeket a gyakorlatokat, viszont meg sem tiltotta.


MAHAKATYAYANA

A Buddha tanítványai közül, Ő volt a legjobb a vitákban. Senki nem tudta legyőzni. Egy alkalommal egy Nem-Buddhista azt mondta a gyülekezetben, "A Buddhisták beszélnek az újraszületések hat világáról. Azt állítják, hogy valaki a halál után újraszülethet emberként. Márpedig ez a tanítás nem helyes. Mégpedig azért nem, mert ha az ember emberként jön vissza, miért nem jött vissza valaki a halál után. Vagy miért nem küldött üzenetet a családjának? Semmi bizonyítéka nincs annak, hogy valaki is visszajött volna. Az igazság az, hogy ha az ember meghal, úgy megy el, mint mikor a lámpa kialszik. Senki nem születhet meg újra. A Buddhisták azt képzelik, hogy van újraszületés, pedig nincs".
Mahakatyayana így válaszolt: " Azt mondtad, hogy aki meghal nem tér vissza. Mielőtt válaszolnék, mondd meg nekem azt, hogy akit börtönbe zártak, mert bűncselekményt követett el, haza mehet-e akkor amikor akar?
- Nem. Természetes, hogy nem - válaszolta a nem-buddhista.
Katyayana így folytatta:
- Ha valaki lent születik a pokolban, ugyan az mint a börtön. Sőt még rosszabb, mert még annál is kevesebb lehetősége van a szabadulásra.
A nem-buddhista erre azt mondta:
- Azok akik a pokolban születnek, biztosan nem térhetnek vissza. DE mi van azokkal akik a mennyben születnek? Azok teljesen szabadok. Miért nem küldenek üzenetet, miért nem tudatják a családjukkal, hogy hol vannak?

Katyayana így folytatta:
- Amit te a véleményednek mondasz, olyan mintha azt állítanád, hogy valaki belecsúszik a pöcegödőrbe, és mikor sikerül kimásznia úgy dönt, hogy megkedvelte az aromáját és visszaugrik.
- Dehogy állítom. Nem létezik, hogy valaki is visszaugrik.
- Az emberek világa - monta Katyayana - olyan mint a pöcegödör. Kijönni belőle olyan mint a menny. Ez az oka, hogy senki nem jön vissza. De, ha mégis, ahhoz el kell telnie egy kis időnek. Például, egy nap és egy éjszaka, a Harminc Harmadik Mennyben egyenlő száz évvel. Ott születni, csak pár napba telik, és mire visszajönne a harmadik nap, a családja és a barátai már régen meghaltak."

Mahakatyayanának olyan beszédkészsége volt, hogy egyetlen nem-buddhista sem volt képes legyőzni, megsemmisíteni. Mind vesztesként távozott.
Ahhoz, hogy valaki a Dharmáról vitatkozhasson, el kell érnie a Négyfajta Beszédkészséget:

1, Akadálymentes beszédkészség a Dharmában. ( Akadályok, pl: kevés tudás, kifejezőkészség hiánya, kevés szókincs stb.)

2, Akadálymentes beszédkészség a Dharma Végtelenül Mély Mondanivalójáról: ( Ismeri és képes elmagyarázni a Dharma legmélyebb tanítását, ismeri és képes magyrázni a Szutrákat, Shasztrákat, és az Erkölcsi előírásokat)

3, Akadálymentes beszédkészség a Szavak jelentésében. (Meg tudja magyarázni a Szavak legmélyebb Értelmét is)

4, Örömteli , akadálymentes beszédkészség az előadásban. (Örömmel beszél a Dharmáról. Örömmel magyarázza a Dharmát, mivel tudja, hogy a Dharma átadása a legnagyobb ajándék, A Buddha örömmel tanította a Dharmát)

Mahakatyayanat azért nem tudták legyőzni, mivel mind a Négy Beszédkészsége megvolt.

MAHAKAUSTHILA:

Mahakausthila, Shariputra anyai nagybátyja volt. Ő is elismert vitatkozó volt, hogy legyőzze Shariputrát, Dél-Indiába ment tanulni. Visszatérva, miután elvesztette a vitát a Buddhával szemben, a Buddha tanítványa lett.


REVATA:

A tanítványok közül, Ő volt a legmentesebb a tévedésektől. Egy napon sétálni ment. Séta közben annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette, milyen messze került otthonától. Mivel beesteledett, úgy gondolta, hogy az éjszakát egy útszéli kalyibában tölti. Már majdnem elaludt, mikor két szellem, egy hullát vonszolva lépett be. Az egyik nagy a másik kicsi, de mindkettő éktelenül ronda és ijesztő volt. Hörögve Revatának szegezték a kérdést:
- Mit gondolsz? Megegyük ezt a hullát vagy ne?
Ami azt jelentette, hogy " Ha te azt mondod, hogy együk meg a hullát, akkor mi inkább megeszünk téged. Ha azt mondod, hogy ne együk meg, akkor nekünk nincs mit ennünk és megkell, hogy együnk téged".
Teljesen mindegy mit mond, mindenképpen Őt fogják megenni. Ravata nem szólt egy szót sem. A nagy szellem ekkor leharapta a hulla lábait. A kis szellem leszakította Revata lábait, és beleszúrta a hulla lábai helyére. Ezután a nagy szellem, leharapta a hulla karjait. A kis szellem kitépte Revata karjait, és felrakta a hulla karjai helyére. Ahogy a nagy szellem ette a hullát, a kis szellem rögtön behelyettesítette azokat Revata testrészeivel. Revata ezeket gondolta : " A testemet elhasználta a hulla testének javítására, most viszont nekem nincs testem". Másnap reggel kiabálva szaladt az úton, és mindenkitől, aki arra járt megkérdezte:
- Hé! Nézz ide ! van nekem testem?
- Mit mondasz? - kérdezték tőle. A falubeliek el nem tudták képzelni miről beszél.
De Ő továbbra is kérdezgetett. Végül, ha valaki látta közeledni, csak annyit mondott rá, hogy " Elment az esze". Kikerülte Revatát és tovább ment. Végül találkozott két szerzetessel, akiktől szintén megkérdezte: " Van nekem testem?". A két szerzetes látva Revatát, tudták, hogy rövidesen eléri a Dharmatestet. Azt tanácsolták neki, hogy :
- " Mondogasd azt, hogy a test alapjában véve, az ok és okozat keverékéből jött létre. Mikor az ok és okozat elválik, a test megsemmisül".
Revata követve a tanácsot, kitartóan mondogatta, mígnem elérte a Dharmatestet.


SUTTHIPANTHAKA:

Sutthipanthaka és Mahapanthaka testvérek voltak. Bár ugyanazon szülők gyermekeiként nevelkedtek, mégis nagyon különbözőek voltak. Az idősebb testvér nagyon intelligens, a fiatalabb nagyon buta volt. Annyira buta, hogy egy pársoros vers felét nem tudta megjegyezni. A Buddha meghagyta tanítványainak, hogy felváltva segítsék, tanítsák. A tanítványok éjt nappallá téve, magyarázták neki a legalapvetőbb dolgokat:

Fékezd meg a szádat, szedd össze a gondolataidat.
Viselkedéseddel senkit meg ne botránkoztass.
Ne háborgass egyetlen élőlényt sem.
Tartózkodj a helytelen gyakorlatoktól.
Az ilyen viselkedés biztosan megmenti a földet.

Ezt tanították neki újra és újra. De mire a végét megtanulta, az elejét elfelejtette. Sehogy sem volt képes emlékezni rá. Végül a bátyja megunta és azt mondta neki:
- Semmire sem vagy jó! Nem lehetsz szerzetes. Teljesen hasznavehetetlen vagy! - és elkergette.
Sutthipanthakának nem volt jó memóriája, de a makacsság meg volt benne. Azt kiáltotta oda bátyjának:
- Ha nem lehetek szerzetes, megölöm magam! - fölkapott egy kötelet, odarohant a legközelebbi fához. Felmászott rá, és készen volt arra, hogy fölakassza magát. Ekkor Shakyamuni Buddha mint a fa szelleme, így szólt hozzá:

- A bátyád a bátyád. Te pedig te vagy. Azt mondja neked, hogy nem lehetsz szerzetes? De neked nem kell hallgatnod rá! Gyakorolhatsz te itt is, miért ölnéd meg magad?

- Ez teljesen így van. Nincs joga azt mondani, hogy nem lehetek szerzetes.

- Pontosan - mondta a Buddha.
- Mivel nemtudod megjegyezni a verset, Én adok neked két szót.
"SEPERD TISZTÁRA !" Emlékezz erre a két szóra, és használd a szíved tisztára seperni. Seperd a padlót és seperd a szíved pormentesre.

Sutthipanthaka így szólt:
- Igen, a szívemet fogom seperni. Seperni.....mit?
- Tisztára - mondta a Buddha - Seperd tisztára!
- Ó ! Igen - mondta Sutthipanthaka.
Tisztára.....mi is volt az első szó ?
- Seperd - mosolygott a Buddha.
- Seperd tisztára - ismételte, és ettől kezdve ezt recitálta, emlékezve a Buddha utasítására. Minél többször recitálta, annál jobban emlékezett rá.
Olyan kitartóan recitált, míg egyszer csak megvilágosodott.

Ebben a Szutrában, a Buddha azt az utasítást adja, hogy recitáljuk Amitabha Buddha nevét. " NAMO AMITABHA BUDDHA". recitálásával tisztítsuk meg a szívünket. A Buddha elmondta a Legcsodálatosabb Tanítást, de ha valaki nem hisz benne, azon nem képes segíteni. Annak a számára, nem lesz a Legcsodálatosabb Tanítás. Ha viszont hisz benne, kitartóan recitálja a "Namo Amitabha Buddha"-t , meg fog tisztulni a szíve és teljesen észrevétlenül elérkezik az a nap, mikor Felismeri Eredeti Arcát. Nem kell szerzetesnek lennie, mert ezt a gyakorlatot ott végezheti ahol (mint Sutthipanthaka) éppen tartózkodik.


NANDA:

A Buddha követői közül, hárman voltak akinek "NANDA" volt a neve. Ananda, Sundarananda és Nanda. Nanda aki tehén pásztor volt, mielőtt hallotta a Buddha beszédét, és elhatározta, hogy a követője lesz. Ő nem azonos Anandával a Buddha unokatestvérével, és Sundaranandával a Buddha öccsével.


Sundaranada

Sundarananda a Buddha öccse, nagyon szerette a feleségét, Sundarit. Úgy éltek, mintha össze lettek volna ragasztva. Mindent együtt csináltak. Soha nem voltak külön, még egy percre sem. Egy alkalommal a Buddha kolduló útján Sundari és Nanda háza elé ért. Éppen akkor ebédeltek. Nanda meglátva Őt kiment, hogy feltöltse az alamizsnás szilkéjét. Mikor kiment, Sundari a padlóra köpött és azt mondta:
- Adhatsz a Buddhának ételt, de ha nem érsz vissza, mielőtt ez felszárad, nagy bajba leszel!
- Rendben van - mondta Nanda és elment.
A Buddha hallva Sundari fenyegetését, azt csinálta, hogy mikor Nanda egy lépést tett feléje, Ő egy lépést tett hátra. Végül a Jeta Ligetben találta magát, ahol a Buddha leborotválta a fejét. Nandának esze ágában sem volt szerzetesnek menni, egyálltalán nem akart a feleségétől megválni. Így szólt a Buddhához:
- Levághatod a hajam, de az első adandó alkalommal elfogok szökni.
Ahogy az idő telt, Nanda egyre idegesebb lett. Soha nem volt alkalma a távozásra. Egy nap a Buddha, és az Arhatok ebédre voltak hivatalosak. A Buddha megbízta Nandát, hogy őrízze a kaput és seperje fel a padlót. "Eljött az alkalom, ma haza fogok menni", - örvendezett Nanda. Gyorsan nekiállt seperni, hogy minél előbb távozhasson. De mindig, mikor majdnem végzett a sepréssel, furcsa módon széltámadt és szétfújta a port. Hiába volt minden igyekezete, nem tudta befejezni. Alig seperte össze a port, a szél újra és újra szétfújta. Türelmét vesztve azt gondolta: " Poros vagy nem poros, én megyek", eldobta a seprőt és elfutott. Ahogy rohant az úton, egyszer csak látja, hogy a Buddha jön feléje.
Sehogy nem tudta elkerülni a találkozást.
- Hát te mit keresel itt ?- kérdezte Nandát - azt hittem, hogy a kaput őrzöd.
- Én vártam és vártam, de nem jöttél, így hát én jöttem eléd. Gondoltam a tál amit hozol nagyon nehéz, és segítek hozni.
- Nagyon köszönöm - hogy te milyen jó testvér vagy.
A Buddha tudta, hogy Nanda nem örül. Hogy elvonja a figyelmét, így szólt hozzá:
- Nanda, gyere velem. -és elvitte a közeli hegyoldalra.
Ahogy sétálgattak, látják ám, hogy az egész hegy tele van majmokkal.
- Nanda - hasonlítsd össze ezeket a majmokat a feleségeddel.
Nem szebbek mint ő?
- Hogy mondhatsz ilyet! - monta felháborodva Nanda - Sundari sokkal szebb. A majmok ocsmányak. Hogy hasonlíthatod őket Sundarihoz?
- Te elég intelligens vagy. Te tudod, hogy a feleséged szebb mint a majmok.
Mikor visszatértek a Jeta Ligetbe, a Buddha így szólt Nandához:
- Te még soha nem jártál a Mennyben. Szeretnél elmenni?
- Először a hegy! Most meg a Menny - mondta ingerülten. De kiváncsíság ébredt benne:
- Azon gondolkodom, hogy milyen lehet ott? -mondta.
Leültek egymásmellé, elkezdtek meditálni, és a Buddha spirituális erejével felvitte, a Menny azon részére, ahol ötszáz Istennő lakott. Ez a Menny, egymilliószor szebbvolt ,mint az emberek földje. Nandát teljesen elkápráztatta a hely és az Istennök szépsége.
- Nincs nektek vezetőtök? - kérdezte. Ki a mesteretek?
- A mesterünk még nem érkezett meg - mondták - Ő Shakyamuni Buddha öccse, Sunderananda. Elhagyta otthonát és gyakorolja az Utat. Újra fog születni, és az ötszáz Istennő a felesége lesz. Nanda nagyon megörült. Mindezek után, dehogy fogok megszökni - gondolta. Inkább kitartóan gyakorolok, és inkább megszületek a Mennyben.
A Buddha látva rajta a változást így szólt hozzá:
- Az istennők szebbek, vagy Sundari? Vagy Sundari szebb mint az istennők?
- Az Istennőkhöz képest, Sundari olyan csúnya mint a majmok - válaszolta Nanda.
- Melyiket választanád?
- Az Istennőket. Sundari szép. de az Istennők kívül vannak ezen a világon.
- A jövőben ott fogsz születni - mondta a Buddha - most pedig menjünk vissza és gyakoroljunk.
A Buddha tudta, hogy a mennyei áldás egyszer elfogy, és aki ott született az vissza eshet alacsonyabb létformába. Ezért a Buddha úgy gondolta, itt az ideje, hogy meglássa a poklot.
- Úgy hallottam, hogy nem sok látnivaló van ott. De, ha elakarsz vinni oda elmegyek. -mondta Nanda.
Meglátogatták a pokol különböző részeit, végül elérkeztek oda ahol két Szellem olajat forralt egy nagy üstben. A két lusta Szellem, hagyta a tűzet kialudni, és az olaj még csak meleg sem lett.
- Hé ! Ti ott ketten! - Mit csináltok? Idétlenkedtek és mentek aludni? - kérdezte Nanda.
A két szellem kigúvadt szemmel nézett rá, majd felháborodva azt mondták:
- Mit törődsz vele? Nekünk nem sürgős. Mi várunk valakire, aki még nagyon nagyon soká fog megérkezni.
- Ki az?
- Ki lenne? Hát Shakyamuni Buddha kis öccse, Sunderananda. Elhagyta az otthonát, de semmi mást nem akar, csak a Mennyek áldását és az ötszáz Istennőt. Ezer évig fog a Mennyben élni, de zavartságában elfogja felejteni, a helyes gyakorlást. Rossz dolgokat követ el, rossz karmái eredményeként ide fog krülni, és ebben az üstben lesz megsütve.
Ennek hallatára, Nanda összes hajaszála égnek állt. Ijedtében elkezdett vacogni, mindha jeges vízzel öntötték volna le. Remegett mint a nyárfalevél.
- Hogy történhet ilyen velem? - és többé nem gondolt a Mennyre, sem az istennőkre.
Ettől kezdve a teljes megszabadulásra koncentrált, és a születés és halál megszüntetésének gyakorlatát végezte.

Nanda nagyon hasonlított a Buddhához, sokan összetévesztették őket. Egy napon, Shariputra vitázott néhány nem-buddhistával, akik olyan szélsőséges nézeteket vallottak, hogy nem viseltek ruhát.
- Ez a mi eredeti arcunk - mondták - miért kéne eltakarnunk ruhákkal?
Shariputra, nem volt magas, viszont nagyon intelligens. Válaszaival úgy elhallgattatta őket, mintha némák lettek volna. Később, mikor Nanda, aki ellentétben Shariputrával magas volt, történetesen ott tartózkodott , egyik nudista így szólt:
- Ha ez a kis szerzetes legyőzött bennünket, hogy is tudnánk túlbeszélni ezt a magasat? - meghajoltak Nanda előtt, mint tanítójuk előtt, és szerzetesként követték...

ANANDA

Ananda a Buddha unokatestvére volt. Az összes tanítványok közül, Ő tanult meg mindent a leggyorsabban. Egyedül Ananda volt képes, mindent szóról szóra memorizálni. Emlékezetből tudta az összes Szutrát. Amit egyszer megtanult, soha többé nem felejtette el. Ananda Nyolc Felfoghatatlan Állapottal rendelkezett:

1, Soha nem fogadott el speciális meghívást. A Surangama Szutrában az van megírva, hogy egyszer Ananda elfogadott egy speciális ebédmeghívást, és ekkor kapcsolatba került Matangi lányáva. Matangi a Brahma Menny mantráját használta, hogy Anandát bekényszerítse a kurtizánok házába. Ekkor a Buddha, elmondta a Surangama Mantrát és utasította Manjusri Bodhisattvát, hogy a Mantrával szabadítsa meg Anandát.
Ananda a szabadulása után, soha többé nem fogadott el speciális meghívást. A Sangha tagja, ha egyedül megy adományt átvenni, az "speciális meghívás elfogadása". Ez ellene van a Buddha előírásának. Ha a meghívás csak egy szerzetes számára szól, a szerzetes a meghívást nem fogadhatja el. Ananda megértette, hogy hibát követett el, és soha többé nem ment egyedül.

2, Soha nem viselte a Buddha levetett ruháját.
A szerzetesek szerették viselni a Buddha régi ruháját. Néha még verekedni is képesek votak érte. Azt képzelték, ha a Buddha ruháját viselik, a bölcsességük megsokszorozódík. Azt képzelték, hogy a Buddha ruhája eltörli a rossz Karmáikat. Pedig egyszerüen csak irigyek voltak. Ananda ilyet soha nem tett.

3, Soha nem nézett olyat, amit mint szerzetes nem nézhetett. Soha nem nézett olyasmire, ami ellene volt az erkölcsi szabályoknak.

4, Nem voltak ösztönös gondolatai.
Ananda követte a Buddhát a Mennyekbe, az Asurák Világába. Látta a mennyei Istennőket, az Asura nőket. A legszebb nőket akiket csak el lehet képzelni, de soha nem érzett szexuális vonzalmat irántuk.

5, Tudta, hogy a Buddha melyik Samadhi-ban tartózkodik. Rajta kívül egyetlen egy szerzetes nem tudta.

6, Tudta, hogy milyen érdemeket értek el azok a lények, akiket a Buddha Samadhiban tanított, és átváltoztatott.

7, Teljesen megértette az összes tanítást, amit a Buddha elmondott.

8, Soha nem kellett kérnie, a Dharma ismétlését. Mindenre emlékezett az első elmondásra. Anandán kívül senki nem rendelkezett ezzel a Nyolc Felmérhetetlen Képességgel.




RAHULA

Rahula a Buddha fia volt, aki akkor született, mikor a Buddha elhagyta a palotát. Anyja Yasodhara, a Buddha felesége nevelte. Mikor a Buddha visszatért, Yasodhara fogta Rahulát és a Buddha elé vitte. Rahula soha nem látta apját, mégsem félt tőle. Oda ment apjához, és a Buddha megölelte a gyermeket. Ráhula visszatért anyjához aki így szól hozzá:
- Menj vissza apádhoz, kérd el tőle az örökségedet.
Rahula visszament és kérte az örökségét, erre a Buddha leborotválta a fejét.
- Ez az örökséged !- válszolta. Ettől kezdve apja tanítványa lett, és ahová a Buddha ment, Rahula követte. Rövid idő alatt az egyik legjobb tanítványa lett.

A Buddhának Három Féle Fia van:
1) Igazi Fiak: A Buddha a Dharma Királya, a Bodhisattvák a Buddha Igazi Fiai.
2) Beavatott Fiak: Ők azok az Arhatok, akik nemtörődömségből a Dharma Principiumok csak egy részét gyakorolják.
3) Nem Beavatott Fiak: Az egyszerű emberek, akik nem tudják, hogyan kell gyakorolni. Ők szintén a Buddha fiai. A Buddha minden élőlény Nagy Könyörülettel Teljes Apja.
Mindnyájan a Buddha Családjához tartozunk.



GAVANPATI


Gavanpati előző életeiben sok embert inzultált. Megszólta őket olyasmiért amiről nem tehettek. Kigúnyolta, kicsúfolta őket, mígnem találkozott a Buddhaval. Megtanulta, hogyan kell gyakorolni. Végül elérte azt, hogy Ő lett a legjobb. az Istenek adományának átvételében.


PINDOLA BHARADVAJA

Mindazok akik a Buddha kiséretében voltak, különböző spirituális erővel rendelkeztek. Ezt az erőt, nem volt szabad mutogatni és mindennapi dolgokra használni.
Egy napon, egy öreg, kinek neve Jyotiska, faragott egy tálat szantálfából. Feltette egy magas rúd tetejére és így szólt:
- Azé lesz a tál, aki spirituális erejét használva leveszi a rúdról.
Pindola nem tudott ellenállni a kisértésnek. Spirituális erejét használva levette a tálat.
- Te olyan kapzsi voltál, hogy teljesen megfeledkeztél arról, hogy a spirituális képességed nem teheted közszemlére. - mondta a Buddha - így nem tudsz a Nirvanaba lépni. Ellenkezőleg, itt kell maradnod a földön, és ebben az áldatlan állapotban maradn hosszú hosszú ideig.
Pindola a mai napig a Földön van.


KALODAYIN


Kalodayin bőre fekete volt, a teste fénylett és szemeiből fény sugárzott. Egyik éjszaka kint járt, és találkozott egy várandós asszonnyal. Az asszony meglátva fénylő szemeit és fénylő-fekete testét, annyira megijedt, hogy szörnyethalt. Ennek hatására, a Buddha a Vinaya-ba tette azt a fogadalmat, mely megtiltja a szerzeteseknek, hogy éjszaka járkáljanak.


MAHAKAPPHINA

A tanítványok közül Ő értett legjobban az Asztrológiához.


VAKKULA

Előző életeiben, Vakkula betartotta a Ne Ölj Fogadalmát. Egész életeiben egyetlen egy élőlényt nem ölt meg. Ezzel elérte az "Öt-fajta Halálmentes Állapotot". Nagyon furcsa gyermek volt. Nem sírt mint a többi gyermek, hanem nevetett mikor megszületett. Nem csak nevetett, hanem egy teljesen kinyílt, álló lótuszban ült. Mikor anyja meglátta, azt hitte, hogy egy szörnyeteg, és bedobta a tűzbe. Pár óra múlva még mindig csak ott űlt, teljes lótuszülésben és mosolygott. Anyja mostmár mégjobban azt gondolta, hogy egy szörnyeteg. Bedobta forróvízbe, lefedte és forralta, de mikor levette a fedőt, Vakkula mosolygott vissza rá.
- Ó! Nem - sírta el magát az anyja és bedobta az Óceánba. Az Óceánba egy hatalmas hal lenyelte. A halat egy halász kifogta, és mikor a halat felvágta, Vakkula lépett ki belőle. Épen egyészségesen, egyetlen karcolás nélkül.
A tűz nem fogott rajta, a vízben nem főtt meg, at Óceánba nem fulladt bele, a hal nem harapta halálra és a halász kése nem vágta meg.
Mindez azért történt, mert betartotta az ölés elleni fogadalmát mindegyik életében.



ANIRUDDA


Nagyon régen, még Pusya Buddha idejében, nagy éhinység volt. Az embereknek nem volt mit enniük. Éhségükben kénytelenek voltak fűvet, leveleket és gyökereket enni. A Pratyeka Buddha, aki abban az időben élt, csak kéthetente egyszer ment koldulni. Ha kapott alamizsnát akkor evett, ha nem akkor nem evett. Egy nap a Pratyeka Buddha, alamizsna nélkül ment visszafelé, mikor Anirudda, a szegény paraszt meglátta. A szegényember tisztelettel megszólította:
- Szentéletü Tanító - mondta - ma nem kaptál adományt. Kérlek, elfogadnád az én ebédemet? Mivel nagyon szegény vagyok, csak egy kis rizst tudok ajánlani. Szivesen odaadom, ha elfogadod.
Látva őszinteségét, a Pratyeka Buddha elfogadta a rizst.
Miután a rizst megette, eltünt. A szegény paraszt meglátott egy nyulat, amely nem elszaladt tőle, hanem felészaladt. Mikor odaért hozzá, a hátára ugrott, és sehogy sem tudta lerázni magáról. Hazament és mondta a feleségének, hogy vegye le a nyulat a hátáról. Mielőtt a felesége hozzáért volna, a nyúl aranyszoborrá változott. Sehogy nemtudták levenni. Mikor letörték az egyik aranylábát, egy másik nőtt helyette. Az aranyszobor soha nem maradt csonka, és kilencven-egy kalpán keresztül Anirudda nem volt szegény. Shakyamuni Buddha idejében, Ő volt a fia, a Buddha apai nagybátyjának, Vörös Rizs Királynak. Mint a Buddha unokatestvére, hallgatta a Szutra tanításokat. Később, kitartó gyakorlással megvalósította a Mennyei Szemet.

AZ AMITABHA SZUTRA MAGYARÁZATA.


SZUTRA

ÚGY MÁS MAHASTHAVIRÁK, EGYÜTT AZ ÖSSZES BODHISATTVÁKKAL, MAHASATTVÁKKAK, MANJUSHRI A DHARMA HERCEGE, AJITA BODHISATTVA, GANDHASTIN BODHISATTVA, NITYODUKTA BODHISATTVA, S MINT EZEK, ÚGY MÁS NAGY BODHISATTVÁK, EGYÜTT AZ ISTENEKKEL, INDRA, AZ ISTENEK KIRÁLYA ÉS AZ EGEK LAKÓINAK MEGSZÁMLÁLHATATLAN SOKASÁGA....


Mahasthavirák: a NAGY ÖREGEK: azok voltak, akik nem követték, a Mahayana Tanításokat. (Hinayana szerzetesek)

Bodhisattva: BODHI (Megvilágosodott) SATTVA (Lény). Megvilágosodott Lény. Egy a Megvilágosodott Lények közül. Saját maga felébredt, és megvilágosítja azokat, akik éreznek. Felébreszti az érző lényeket.


MANJUSRI

Manjusri (szanszkrit) annyit jelent, hogy Csodálatosan Szerencsés, vagy Csodálatos Érdem. Csodálatos erkölcsi tisztasággal bír. A Bodhisattvák közül Ő rendelkezik a legnagyobb bölcsességgel. Mikor Manjusri Bodhisattva megszületett, csodálatos jelek tudatták, hogy aki a világra jött, nagy tudással és nagy bölcsességgel rendelkezik.
1) "A szoba ahol született, csodálatos fénnyel telt meg. Ez a fény, nem a Nap, Hold, a csillagok vagy a lámpa fénye volt. Ez a fény Manjusri Nagy Bölcsessége és Intelligenciája, ami eloszlat minden sötétséget".
2) A tálak megteltek "édes harmattal", a mennyei orvossággal, mely örök életet ad. Megszünteti az éhséget, szomjúságot és megtisztít.
3) Megjelent a Földön a Hét Drágaság. Mikor Manjusri megszületett, arany, ezüst, lápiszlazuli, kristály, bíbor gyöngy, a gyöngyök anyja és kameol,jelent meg a Földön. Drágaságok azért, mert ritka, nem mindennapi dolgok. Ugyanúgy mint Bodhisattva Manjusri.
4) Az Istenek megnyitották a Kincsestárat. A Kerékforgató Bölcsesség Királynak hétfajta kincse van: aranylemezek, fehér elefántok, jáde nő, lovak, gyöngyök, a hadsereg miniszterei, és az istenek akik őrzik a kincseket. Ezek a kincsek, valamikor el voltak ásva a föld alá, de mikor Manjusri megszületett, az őrző istenek, megnyitották a kincsestár ajtaját, és a kincsek feltárultak.
5) A csirkék főnixet keltettek. A főnix jókat igérő madár, látni egyet is,valóban a nagy szerencse jele.
6) A disznók sárkánynak adtak életet.
7) A lovak egyszarvu lovat(unikornis) hoztak a világra.
Cool A tehenek zebut szültek.
9) A gabona a tárolókban arannyá változott.
10) Megjelentek a hatormányu elefántok.
Ez a tíz, jót igérő jel vált láthatóvá, Manjusri születésekor. Ez a tíz jel képviseli a Tíz Paramitát: adakozás, erkölcsösség, türelem, életerő, koncentráció, bölcsesség, jóakarat, akaraterő, tudás és fogadalom. Ezek a jelek mutatták, hogy Manjusri nem egyszerü Bodhisattva, hanem Bodhisattva Mahasattva.


AJITA

Ajita (szanszkrit) LEGYŐZHETETLEN. Ajita nem más mint MAITREYA "Könyörületes Család"BODHISATTVA. Azért, mert a "Könyörületes Szív Samadhi"-t gyakorolja. Könyörületes minden lény iránt, teljesen mindegy, hogy bánnak vele. Ő együttérzéssel viszonozza. Együttérzése, és szerető gondoskodása, határtalan és kötetlen. Ha a Könyörületes Szív Samadhi-t akarjuk elérni, először a türelmet kell gyakorolnunk. Ajita Bodhisattva ezt a verset mondta:

A Vén Bolond rongyokban burkolódzva,
Hasa tele zabkásával.
Zoknit foltoz, hogy melegen tartsa
És a szerencsére bízza magát,
A Vén Bolond.

Szidásra a Bolond, édesen mosolyog,
Az ütlegelés álmossá teszi.
Ha arcába köpnek,
Hagyja, hogy rászáradjon, még csak le sem törüli.
Nem pazarolja erejét s energiáját.
Nyugodt,
A békesség elnyomja a gúnyt.
Övé lesz a Bámulatos Kincs.
Most, hogy ezt a verset hallottad,
Miért aggódsz?
Hogy nem tökéletesítetted az ÚTAT?

A vers a Bolond Vénemberről szól, aki rongyokban jár, és egyszerű, ételt eszik. Nem fűszerez, nem izesít, nem számít neki az íz, csak a hasa tele legyen. Maga foltozza a ruháját, zokniját, hogy melegebben tartsa a testét. Azontúl nem törődik semmivel.

Valami történik, Ő visszatükrözi,
És mikor túljut rajta, Ő mozdulatlan.
Mindenhol aszerint, ahogy
A hónapok és évek múlnak.
Ahogy az idő telik,
Törődj a saját dolgaiddal!

Jön aminek jönnie kell,
Elmúlik akkor, mikor elkell múlnia.
Tőle függ és nem változik,
Nem változik, mert tőle függ.

A mozdulatban benne van a mozdulatlan,
A mozdulatlanságban a mozgás.
Mindkettő mozgás és mozdulatlanság.
Mozdulatlanok és mozgók.

Szidásra a Vén Bolond azt mondja "Remek", "Nagyszerü". Ha valaki megüti, Ő elalszik. Ugye milyen hülye? Ha a mindennapi embert megütik, följajdul és ráordít az illetőre: "Miért ütöttél meg?!" Az öreg nem teszi ezt, csak elalszik.Ha arcul köpik, nem törli le, hanem hagyja, hogy rászáradjon, nem szól semmit. Nem reagál rá és idővel az inzultáló megunja. Hihetetlen. Ha valaki eléri ezt a nyugalmat, az valóban messze jutott a gyakorlatban. Ez a PARAMITA. Ha ezt valaki eléri, ez a KSHANTI-PARAMITA, a TÜRELEM TÖKÉLETESSÉGE.
A Paramita a csodálatos a csodálatosban, kincs a kincsben. Ha kitartóan gyakorolunk, ráfogunk ébredni az ÚTRA.


GHANDASTIN ÉS NITYODYUKTA


Ghandastin (szanszkrit) annyit jelent, hogy "SOHA NEM PIHEN".
Nityodyukta(szanszkrit) annyit jelent, hogy "FOLYTON ERŐTELJES".
Ha a nap, hat időszakában, gyakoroljuk az Utat, ez a két erő, Dharma Védelmezőként működik. Aki kitartó erővel gyakorol, az soha nem pihen.
Aki nem pihen, az kitartó erővel gyakorol. A kettő mindig egymást követi. Ez jellemző az odaadó gyakorlóra.



SZUTRA


INDRA AZ ISTENEK KIRÁLYA, ÉS AZ EGEK LAKÓINAK MEGSZÁMLÁLHATALAN NAGY SOKASÁGA....


Indra a Trayastrimsa Menny, a Harminc-Harmadik Menny Uralkodója. A megszámlálhatatlan menny, azért megszámlálhatatlan, mert minden mennyben megszámlálhatatlan menny van. És azok lakói szintén megszámlálhatatlanok. Így a gyülekezetben, megszámlálhatatlan mennyei lény volt jelen.


A TÖKÉLETES PRINCIPIUM.


SZUTRA


ABBAN AZ IDŐBEN, A BUDDHA ÍGY SZÓLT A FŐ-TANITVÁNY SHARIPUTRÁHOZ: " INNEN TŐLÜNK NYUGATRA, SZÁZEZER MILLIÓ BUDDHA-BIRODALMON IS TÚL, VAN EGY VILÁG, MELYET A LEGNAGYOBB BOLDOGSÁGNAK NEVEZNEK. EZEN A FÖLDÖN, EGY BUDDHA, AMITABHA NEVEZETÜ, ÉPPEN MOST TANÍTJA A DHARMÁT.....


Az "Abban az időben", arra az időre utal, mikor minden Isten, Bodhisattva, Arhat, szerzetes, szerzetesnő, világi férfiak és nők, akik fogadalmat tettek, Shakyamuni Buddha tanítására gyűltek össze. A Buddha így szólt fő-tanítványához, a bölcs Shariputrához:
Ha innen a Jeta Ligetből, az Árvák és Elhagyottak Kertjéből, Sravastin és Indián túl, százezer millió Buddha Földön keresztül utazol, meg fogod találni azt a Földet, melynek neve A Legnagyobb Boldogság Földje. Ezen a Földön lévő boldogságot, semmilyen boldogság nem múlja felül.
Ezen a Földön van egy Buddha, akinek neve Amitabha (szanszkrit) "Végtelen Fény", úgyszintén Amitayus (szanszkrit) "Végtelen Élet". A fénye felmérhetetlen, akadályok nélkül, bevilágítja a Tíz Világtáj összes Földjeit, és végtelen életet ad. Miután elérte a Buddhaságot, attól kezdve tanítja a Dharmát. Azt mondta:
- Ha nem az élőlények megmentéséért tanítom a Dharmát, az egész életem értelmetlen lesz".



SZUTRA


SHARIPUTRA, MIÉRT NEVEZZÜK EZT A FÖLDET, LEGNAGYOBB BOLDOGSÁGNAK?......


Shariputra - mondta a Buddha - miért nevezzük ezt a Földet a Legnagyobb Boldogságnak? Tulajdon képpen, Shariputrának kellett volna, ezt kérdezni a Buddhától. Shariputra bölcs volt, de mégsem tudta, hogy mit kérdezzen. Így a Buddha válaszolt önmagának.


SZUTRA

MERT EBBEN AZ ORSZÁGBAN, EGYETLEN ÉLŐLÉNY SINCS KITÉVE SZENVEDÉSNEK. MINDEZÉRT, LEGNAGYOBB BOLDOGSÁGNAK NEVEZIK.......


Mert Amitabha Buddha Földjén, minden élőlény, transzformáció útján, lótuszból születik. Tisztán, az érzékek és testi vágyaktól mentesen. Nem éreznek éhséget, szomjúságot sem pedig szexuális vágyat. Gondolataik mindig tiszták. A Dharma gyakorlásával és tanításával tiszta gondolataink lesznek, és mentesek leszünk a rossz karmáktól.
Ha recitáljuk a "Namo Amitabha Buddha"-t , létrehozzuk a saját magunk Legnagyobb Boldogság Földjét, ami természetesen nem százezer millió Buddha Földre van. Bár messze van, de nem megy túl egyetlen gondolaton. Itt lesz a saját szívünkben. Ha elérjük azt a szívet, újraszületünk a Legnagyobb Boldogság Földjén. Egyetlen gondolattal, felderül bennünk a Fény, és tudni fogjuk, hogy eredetileg Buddhák vagyunk.Eredeti Buddhaságunk is, a Legnagyobb Bolldogság Földje. Megszabadulva az önző gondolatoktól, mint a Bodhisattvák, akik minden élőlényt megsegítenek anélkül. hogy viszonzást várnának érte.

Amikor a Szutra azt mondja, hogy "van egy világ, melynek a neve a Legnagyobb Boldogság Földje. Ahol van egy Buddha, kinek neve Amitabha, vagyis azt mondja, hogy mindkettő, a Föld és a Buddha is, valóban létezik". Itt tulajdon képpen négy igazság van:

1) Arra utal, hogy van egy valóban létező Tiszta Föld, ahová boldogan megyünk.
2) Igazi utasításokat ad, amellyel a Tiszta Földre tudunk koncentrálni.
3) Kijelenti, hogy a Tiszta Föld nem egy álltalunk elképzelt, kitalált fikció. Nem egy elképzelt tanítás, nem egy hamis üresség. Nem "csak gondolatban" létezik, hanem a gondolaton kívül is. Aki hisz benne, annak a gondolatán belül is és kívül is létezik. Aki nem hisz benne, annak a gondolatában ugyan nem, de a gondolatán kívül létezik. Ezt a földet a Kis Jármű Tanításával nem lehet elérni.
4) Tökéletesen bemutatja, hogy a Tiszta Föld része az igazi természetünknek, képessé tesz bennünket teljesen realizálni, és világosan belátni az Igazi Jel (A Gondolat) mély igazságába.
Az igazság az, hogy a Tiszta Föld és Amitabha Buddha itt van, és ebben a pillanatban, biztat bennünket, hogy legyen Hitünk.
Az igazság az, hogy Amitabha Földje a Tiszta Föld, a Legnagyobb Boldogság Földje, biztat bennünket, hogy tegyünk fogadalmat arra, hogy ott fogunk születni. És személyesen hallgatni Amitabha Tanítását.
Az igazság az, hogy Buddha Amitabha, a Tiszta Földön biztat bennünket, hogy gyakoroljuk a legcsodálatosabb gyakorlatot, az Ő nevének recitálását. (Folyt. köv.)


Namo Amitabha

Bodhicitta