A "Nyugati Tiszta Föld" kettős értelme

A NYUGATI TISZTA FÖLD első jelentése az, hogy ez a Föld nyugaton van, tehát nem "körülöttünk ez az egész világ" - ahogy egyesek próbálják magyarázni - sem pedig (csak) elménkben, amit megint csak nem lehet kizárólagosan a Nyugattal azonosítani.
Magát a Tanítást viszont igenis lehet úgy értelmezni, hogy ez a Nyugati elméhez közelebb áll: így a Nyugati Tiszta Föld kifejezés azt is jelentheti, hogy ez a Tanítás a Nyugatiaknak szóló Buddha-tanítás. (Mint ahogy Jambudvipa az egész földet jelenti, de jelentheti csak Indiát is.)
Ez még akkor is így van, ha a nyugati buddhisták nagy része visszautasítja a Tiszta Föld Tanítását, mondván, hogy ez túl közel áll a kereszténységhez. Nincs valami hiba ebben az okoskodásban? Nyilvánvalóan van, és ez a következő:
Kínában a C'han-buddhizmus soha nem jött volna létre a Taoizmus nélkül, a tibeti vajrayana teljesen más lenne a Bon nélkül, a japán buddhizmus a Shinto és a Yamabushi-Shugendo hagyományok nélkül.
Ugyanígy van ez a Theravada buddhizmuson belül is: a khmer, thai, burmai stb. buddhizmus mind magába olvasztotta a helyi vallások különböző hagyományait, istenségeit és ritusait.
Valószínűleg itt csak arról van szó, hogy bizonyos nyugatiak a Tiszta Föld buddhizmusban nem tudják kielégíteni furcsálkodási hajlamaikat, másfelől az egyetemeken uralkodó posztmodernista ál-filozófia áldozatai, és mint ilyenek, sokkal jobban vonzódnak a dekonstrukcionalista irányzatokhoz - vagyis a Zen és a tibeti vamarg-tantrizmus felé.
Aki rászánja magát a nyugati buddhizmus szociológiai tanulmányozására, meglepő kép alakul ki előtte a nyugati "buddhizmusról". (Pl. a nyugati "buddhisták" 73%-a támogatja az aborciót!)
A fentiek dacára sok buddhológus és buddhista úgy látja, hogy a nyugati buddhizmus identitása a Tiszta Föld lesz, mégpedig azért, mert ezt az identitást nem a furcsálkodó divat-buddhisták fogják eldönteni, hanem az igazán spirituális beállítottságú követők, akik alapvetően magukévá tették a Buddha Tanítását: A lét szenvedés.
Az ő számukra még mindig ez a buddhizmus igazi lényege, ellentétben azokkal, akiket az "üresség" mindent megengedő relativ moralitást hírdető tévtanai vonzottak.
Őket nem lehet szemenszedett zen-paradoxonokkal kielégíteni és nem lehet őket a szenvedélyek gátlástalan kielégítését megengedő viragha-dharma hirdetésével félrevezetni. Tény, hogy a kereszténység az összeomlás szélén áll. A beálló űrt éppen ezért egy, a kereszténységhez közel álló tanítás fogja kitölteni, mely - ki tudja - talán még a kereszténység megújulásához, megtisztulásához is elvezethet.
Kétségtelen, hogy nyugaton az "üresség" nihilista filozófiájára vallás soha sem fog épülni. A nyugati buddhizmus alapjait a Tathagatagarbha Sutrák, a Mahayana Mahaparinirvana Sutra, és a Ratnagotravibhaga fogja képezni. (Tehát azok a szentiratok, melyek ma jóformán hozzáférhetetlenek, mert a Marapapiyan-dharma követői ezek kiadását meg tudják gátolni). Feltehetjük a kérdést, hogy mi adja a reményt egy igazi nyugati buddhizmus kibontakozására?
Az, hogy Maitreya, mielőtt Buddhaként megszületik a nyugaton, még Bodhisattva Mahasattvaként is meg fog születni, s mivel a Tiszta Föld tanításának letéteményese, ezt a Tanítást fogja hirdetni. Továbbá az, hogy a Mahaparinirvana Nama Mahayana Sutra szerint a Dharma eltűnésének Korában az Igazi Dharma a nyugaton fog virágozni. Az Igazi Dharma pedig e Sutra tanúságtétele szerint a Buddha-dhatu, vagyis a Tathagatagarbha Tanítása.

NAMU AMIDABUTSU!
Anraku,
a Nembutsu világi szerzetese