Anraku
Az els
ő tanperiódus


A Buddha tanítása - ahogy kijelentette -, a Középső Út. A Középső Út mentes a szélsőségektől, vagyis a vágyakban való elmerüléstől és az aszketizmus szélsőségeitől. A Középső Út kifejezés aztán sok mindenre kiterjedt, így elsősorban a buddhista világnézetre. Igy a Buddha-Dharma mentes a szélsőségektől, mint például az eternalizmus, és a nihilizmus. Ez a középső út lenne a Madhyamaka. Kérdés azonban, mit értsünk Madhyamaka alatt?
A legjobb választ erre Taranatha Lámánál találjuk, aki erre vonatkozólag a Madhyanta-vibhaga-t idézi:

"A tisztátalan érzékelés létezik:
Az mindkettővel bíró:
Itt van az üresség,
És Az is itt van szintén.
Ez nem üresség,
Sem nem-üresség.
Ily módon minden megmagyaráztatott:
Ez van, ez nincs, ez van.
Ez a Középső Út. "

A fenti vers magyarázat a Buddha három periódusba tartozó tanításáról. "Ez van, ez nincs, ez van." Ez a Három tanperiódus rövid foglalata, és ez jelenti a Középső utat. Taranatha szerint létezik az Általános Madhyamika, és a Nagy Madhyamika. A Nagy Madhyamika magába foglalja a Buddha mindhárom periódusban elmondott tanítását (Ez van, ez nincs, ez van) az Általános Madhjamika viszont tévedésen alapszik, mivel kiragadja a hármas tanítás közepét, (ez nincs) és tévesen azt mondja, hogy ez lenne a Buddha egész tanítása, holott ez csak methodológiai tanítás, mely a samsarikus képzelt én ellen irányul.
Valóban, ezt az igazságot még Nagarjuna, az Általános Madhyamika alapítója is látta, mivel ezt mondja: "Az ürességet (sunyata) a megszabadulás érdekében tanították a Buddhák. Valóban gyógyíthatatlanok azok, akik az ürességet világnézetnek tekintik."
(Madhyamaka-karika, 18, - 8.)

A Pali nyelvű Tripitakát nem tekinthetjük úgy, mint az Első Tanperiódus foglalatát. Ott kell kezdenünk, hogy a Buddha nem Pali, hanem Magadhi nyelven tanított, tanítványai pedig Paisachi ("Húsevő") és Ardhamagadhi ("fél-magadhi") és még egy sor más nyelven beszéltek. Így a félreértések elkerülhetetlenek voltak.
Ahogy az Avatamsaka Sutra leírja, a Buddha nem kifejezetten a tanítás szándékával érkezett földünkre, a Saha világ keleti felén lévő Déli Jambudvipára. Azért jött, mert világunknak nem volt Buddhája:

"Némely világnak van Buddhája,
Más világoknak nincs:
Némelyiknek csak egy Buddhája,
S másoknak van Buddhája számtalan.

Ha egy világnak nincs Buddhája,
Akkor egy Buddha egy más világból
Misztikusan ott megjelenik,
Hogy kinyilvánítsa a Buddhák tevékenységét."

A Buddhának szándékában állt a Buddhák tevékenységének kinyilvánítása, de majdnemcsak süket fülekre talált. Ezért hivatkozott az Amitabha Sutrában a különböző Buddhák tanúságtételére, de mindez nem volt elég. India ekkor tele volt a Nastika és Charvaka ateista-materialista iskolák követőivel. Ezért tanításait - mondja az Amitabha Sutrában -"az egész világ vonakodik elhinni."
Ekkor elhatározta, hogy olyan tanítást fog adni, mely az ateisták és materialisták számára is elfogadható, és követhető lesz. Küldetése tehát mindenkihez szólt, és ennek eleget is akart tenni. Ezért a szenvedés, és a szenvedéstől való megszabadulást tanította, megalapitotta a Vinaya-szabályokat, melyek a meditációt segítik, és mindent a meditációra bízott, hitet nem követelt. A tanítványok így két részre oszthatók: a Sraddha-anusharinokra, akik hittek a Buddhában, és a Dharma-anusharinokra, akik követték a tanított Dharmában. Mig az első megközelítés az érzelmekhez, az utóbbi az intellektushoz szólt.

A Buddhának az első tanperiódusban adott tanításai a Nikayákban vannak összegyűjtve. Ezek a Digha Nikaya, Samyutta Nikaya, Anguttara Nikaya, Majjima Nikaya és a Kuddhaka Nikaya. A Nikayák a Buddha beszédeit, beszélgetéseit paraboláit, a Dhammapadát tartalmazzák, mintegy ötezer oldalon. Megtalálható bennük a Négy Nemes Igazság, és a Nemes Nyolcrétű Út kifejtése. Ide tartozik még a Függő Keletkezés Láncolata, vagyis a Tizenkét Nidana tanítása. A Buddha a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolcrétű Út tanítását az Arhatoknak adta, a Függő Keletkezés Láncolatát pedig a Pratyekabuddhák tanításának szánta. Aki ezen az úton végig megy, az Arhat, vagy Pratyekabuddha lesz. Az Arhatok és Pratyekabuddhák között lényegi különbség nincs, az elnevezésbeli különbség csak a bejárt úttal kapcsolatos. Az Abhidharma, és a Vinaya taninterpretációs betoldásai nem képezik a Buddha tanításait, azokat kb. háromszáz év múlva csatolták a Nikayákhoz. A Nikayákat viszont sokkal előbb foglalták írásba, mint ahogy azt általában feltételezik, vagyis kb. száz évvel a Buddha Parinirvanája után.
A fentiekből az következik, hogy az Arhatok és Pratyekabuddhák útja a Hinayana út. Ez nem jelenti azt, hogy egy Bodhisattvának nem kell a Nemes Nyolcrétű Ösvényen is járni, és nem kell a Függő Keletkezés Láncolatán is meditálni. És itt nem csak arról van szó, hogy a Bodhisattva Útja a Hat Paramita, hanem valami másról is. Hogy ezt megértsük, tanulmányoznunk kell a Shrimaladevi Sutra "Az Arhatokról és Pratyekabuddhákról" c.részét, valamint "A Határtalan Nemes Igazságok", és az "Egy-igazság" c. részeket is.
Mindez azt jelenti, hogy az Arhatoknak és a Pratyekabuddháknak adott tanítások tulajdonképpen a Lokayata és Charvaka ateista-materialista meggyőződésű követőknek lett szánva, beleértve a Függő Keletkezés Láncolatát (pratitya-samutpada) is. A Függő Keletkezés Láncolata természetesen csak a Samsarára vonatkozik. A Függő Keletkezés Láncolatának valamelyik láncszemét elvágva szabadulás érhető el: ez a szabadulás a Samsara hamis "Én"-képzetére vonatkozik, és ilyen értelemben valóban helyes az a megállapítás, hogy a szenvedést az "Én" hamis képzete okozza. Ebből aztán az a hamis következtetés vonható le, hogy a szenvedés oka az "Én" képzete. A hamis "Én-képzet" egyúttal azonban az Igazi Én hiányára is mutat.

A szenvedés nem az "Én"-képzet miatt áll fenn, hanem éppen az "Én" hiánya miatt, azért, mert ezt az "Ént" a Samsarában keressük. Ezért a Samsára és a Nirvana egységét tanítók ezt a kérdést soha sem tudják megoldani, a két birodalmat elválasztó tanítások viszont könnyen megoldást találnak. A "Trilakshana" tanításában a Buddha kiemeli, hogy a következő három filozófiai elv mindegyikével, a másik kettő is adottnak tekinthető:
Anityam-változás, Dukkha-szenvedés, Anatta-énnélküliség.
Ebből következik, hogy az énnélküliség szenvedés. Tehát az Igazi Én (Satyatman) megtalálásával megszűnik a szenvedés, megszűnik a változás. Az Arhatok és Pratyekabuddhák a nekik adott tanításokkal részleges Nirvánát képesek elérni, ebben megszűnik a változás, és megszűnik a szenvedés. Az Igazi Én-t azonban nem képesek megvalósítani, mivel nem hisznek benne. Ennek a megvalósítására csak a Bodhisattva Út nyit lehetőséget, és ott is csak azok számára, akik a Tathagatagarbha tanítását elfogadják.

(A Tathagatagarbha-Sutrák a honlapon mindenki számára hozzáférhetők e link alatt: MAHAVAIPULYA TATHAGATAGARBHA SUTRA )

Mint már említettük, a Madhyanta-vibhaga szerint az Első Tanperiódus kulcsszavai az "Ez Van". Amire ez vonatkozik, az a Négy Nemes Igazság, a Nirvana, és az Igazi Én, a Satyatman, ami nem tévesztendő őssze a Samsarikus képzelt énnel, melyet a megkülönböztetés érdekében "pudgala"-nak nevezünk.
A Nikayak taninterpretációs addendumai, az Atthakathák határozottan tanítják a Satyatman létét, és ezt sehogy sem lehet ignorálni, nem lehet tagadni, hogy ez a Buddha eredeti magyarázata. A Nikayák és az Atthakathák legalább háromszáz évvel megelőzik a Theravádák Abhidharmáját.
Hogy a Satyatman tana milyen fontos része a Buddha tanításának, arra nézve lássunk néhány idézetet!

Jataka Atthakatha 6. 380. Thitattoti thitasabhavo. "Megállapodva lenni a lélekben, annyi, mint megálapodva lenni az öntermészetben."

Theragatha Att. 1. 51. Parinibbhuto thitattoti. "A Parinirvana a lélekben való megállapodás".

Sagathavagga Att. 1. 105. Yhitattati patitthitasvabhava. "Megállapodni a lélekben, az a svabhavában (öntermészetben) való teljes megállapodás."

Therigatha Atta. 299. Aggabhave thitatta. "Megállapodni a lélekben a legfelsőbben való megállapodás."

Theregatha Atta.22. 204 Thitatta atidevassa sammasambuddhassa. "Megállapodni a lélekben a legmagasabb Buddhaság elérése."

Mahavagga Atta. 2. 692. Thitatta oghatinnam. "Megállapodni a lélekben, a folyón való átkelés."

Mahavagga Atta. 3. 270. Attano sabhaveneva. "A lélek az öntermészet."
(Tehát az "attan" a "Svabhava" !!!)

Patisambhidamagga 1, 174. Buddhoti yo so bhagava sayambhu. "A Buddha a bhagavan (úr), önmaga inkarnációja."

Suttanipata Atta. 1. 129. Attano saranam gavesamati. "Az énben kell menedéket keresni."

Uparipannasapali Atta. 4. 151. Ekattanti ekabhavam ekamasunnatam. "Az Egy-lélek eggyéválva nem-üresség."

Jataka Atta. 6. 370. Atha amaradevi attano samino niddosabhavam. "A lélek (attan) halhatatlan (amara) és azonos az ön-természettel."

Vibhanga Atta. 329. Silaggam samadiggham pannaggam vimuttaganti idam aggam patvathitattaaggo. "Legmagasabb shila, legmagasabb samadhi, legmagasabb bölcsesség, legmagasabb megszabadulás: ez a lélekben, a legmagasabban való megállapodás."

Az idézeteket még hosszan lehetne folytatni. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ezzel a semi-buddhistákat, az apophatikus úton járókat nem győztük meg, mert ők az én-nélküliség és az üresség fanatikusai.
Csupán egy kérdést szeretnénk itt feltenni: Ha ők nem hisznek a Buddha legrégebbi tanításaiban, miért gondolják, hogy nekünk hinnünk kell a kb. háromszáz évvel későbbi Abhidarmában ?

És ez bizony egy megválaszolhatatlan kérdés.