músika

Jatakák, buddhista születéstörténetek

Minden buddhista országban és még azokon kívül is rendkívül közkedveltségnek örvendtek és örvendenek ma is Buddha korábbi megtestesüléseinek ábrázolásai. Ezekben a Bhagavan valamely bölcs vagy könyörületes cselekedetét jegyezték fel a szerzetesek és a laikusok épülésére. Ezeket az ábrázolásokat hívják jatakáknak, születéstörténeteknek. Már az I.e. 3. – 2. században is igen népszerűek voltak a jatakák, amit számtalan dombormű is bizonyít. A száncsi sztupa kerítésének több domborműve is jataka jeleneteket ábrázol. Az irodalomban valószínűleg a Theravada-iskola terjesztette el Ceylonban és Délkelet-Ázsiában I.u. 500-ban.

A buddhista irodalom egy ősi indiai nyelven hagyományozódik, így a Jatakák buddhizmus előtti időkből származó gyökerei jól nyomonkövethetők. Számos jataka az indiai népmese kincs részét képezi, és jó néhány történet szerepel a később keletkezett pancatantra és más mesegyűjteményekben is. A Mahabharata és Ramayana eposzok néhány története szintén szerepel a jatakak között. A jataka gyűjtemény kezdete az irodalmi sokszínűséggel rögzített a fabulákon, meséken, elbeszéléseken, a kisebb eposzon át a szóbeliség idejéig nyúlik vissza.

Erre az eredetre mély nyomok utalnak az egyes szövegek megjelenésében hátrahagyva, amelyek stílusa régiesebb. Ez azt jelenti, hogy csak a versek szövegét rögzítették szó szerint és a történetek Buddha korábbi születéseiről, sokszor alig mutatnak tartalmi kapcsolatot a versekkel. A jatakák minden előadásnál megújult formában fejeződtek ki, ezért a prózai részek hosszú időn keresztül jelentékeny változásnak voltak alávetve mielőtt a szószerinti szöveg egy állandó formát nyert volna. Ez egyúttal egy sajátságos formát mutat a szóbeliségről, hiszen a szószerinti és tartalmi hűség ugyanabban az irodalmi formában találkozik össze.

Ezzel a kettős formával a rögzített verssel és a változó prózával lehet a korai jatakákat a buddhista irodalmon belüli kanonikus szövegek szerkezetével összehasonlítani. A versek rövid szilárd formuláihoz, mint vázhoz kapcsolódnak a szóbeli szövegek, amelyek az előadáskor válnak teljesen kibontottá. A jataka gyűjtemény szerkesztésének lassan előrehaladó munkájában az elbeszélések szövegét is rögzítették, és végezetül világosan elválasztották a Jatakák egyes részeit. Az egyes szövegek konstrukciójául szemmelláthatóan a páli Kánon szolgált mintául. Minden jataka egy szilárd kerettel lett ellátva és egy bevezető-történettel azt Buddha szájába adták. Jóllehet ezzel a szövegek mintegy utólag a buddhavacanához lettek emelve, de a prózai rész a későbbiekben sem nyert kanonikusan lekötött státuszt.

Az egyes szakaszok [vatthu] bevezetésének és a köztük levő átmenetnek a szószerinti szövege pontosan meghatározott. Ez az első közvetlenül látható utalás arra, hogy a gyűjtemény szerkezete egységes. Ezen kívül az egész gyűjteményt keresztülszövi és összetartja az egymást keresztező utalások rendkívüli nagy száma. A jataka gyűjtemény szerkesztéséről történelmi adatok nem maradtak fenn.

A gyűjtemény minden darabja egy vagy több versszakot tartalmaz, amelyek a Tripitaka kanonikus részét képezik (Suttapitakán belül a Khuddakanikayában található a Jataka). Ezek a versek a történet csattanóját foglalják össze, és egy történetbe a tulajdonképpeni Jatakába ágyazódnak be, amelyek így kommentárként megmagyarázzák azt. A történeteket a versek száma alapján 22 könyvbe rendszerezték, az elsőbe kerültek az egy verset tartalmazó, a másodikba a két verset tartalmazó, a következőbe mindig egyre több és több verset tartalmazó jatakák. Az utolsó könyvbe például egyetlen egy, név szerint a vesszantara jataka került ami 786 verset tartalmaz. Az időmértékes versek formája kétsorosok esetén sloka, négysorosok esetén jagati.

A jatakák szerkezet 5 részből áll:

  1. A bevezető történet a jelenből (Buddha idejéből) [pacchupannavatthu], ez tartalmazza a jataka előadásának az okát

  2. A történet a múltból [attitavatthu] amelyben a Bhagaván elmond egy a korábbi életében lejátszódó eseményt

  3. A beágyazott kanonikus vers [gatha]

  4. annak kommentárja [veyyakarana], amely a tulajdonképpeni jatakát foglalja magába, végül

  5. a kapcsolat [samodhana] a jelenidő és a múlt idő között.

A teljes Jataka gyűjteményt Dr. Julius Dutoit fordította német nyelvre 1908-ban. Magyar nyelven Vekerdi József fordításában jelent meg egy 55 jatakát tartalmazó válogatás Dzsátakák, buddhista születésregék címen 1998-ban.

Oskar von Hinüber: Entstehung und Aufbau der Jataka Sammlung című munkája nyomán