Anraku
A  TIBETI  JONANGPA  ISKOLA  TANÍTÁSAI
 
A tibeti Jonangpa Iskola tanításai Yu-mo Mi-bsKyod rDo-rJe Lámára, a híres Kalacakra-Tantra Mesterre és filozófusra (12.szd.) vezethetők vissza. Yumowa meditációs tapasztalataira és a Tathagatagarbha Sutrára hivatkozva elvetette az üresség szokványos szemléletét, mely az öntermészet (svabhava) ürességét (Rang-sTong) tanította, és ezzel szembeállította a szubsztanciát (Snying-po) elismerő gZhan-sTong (Parabhavasunya) tanítást. A gZhan-sTong tanítása Tibetben bTsan Kha-bo-che-ig vezethető vissza (szül.1021) aki mesterétől, a kashmiri Sanjana Pandittól tanulta.
Lama Yumowa tanítását lKog-pa'i Chos-nek, Titkos Tanításnak nevezte. Nevezték még "Fülbe Súgott Tanításnak" is, mivel a mesterek mindig csak a legjobb tanítványnak adták tovább, titokban. Yumowa tanításait késői követője, Dol-po Shes-rab rGyal-mchan (1292-1361) foglalta írásba. A könyv címe: "A Hegyi Tanítás - A Határozott Jelentés Óceánja." (Ri-chos Nges-don rGya-mCho). Ez a Szubsztancia Tanítását (sNing-po'i mDon) foglalja magába, mely a Dol-po Lama alapította Jonangpa Iskola alapvető tanítása lett.
Dol-po Lama legjelentősebb írása a "Negyedik Zsinat" (bKa'-bSdu bZhi-pa). Maga a könyv, az abban lévő hivatkozások jelentik a Negyedik Zsinatot, ahol Dol-po-pa fölvonultatja a különböző korok buddhista tanításait tanúságtétel céljából. A buddhista tanítást négy korszakra osztotta, melyek a világ-korszakoknak felelnek meg, (Krta-, Dvapara-, Trta-, és Kali-yuga) A fenti felosztás szerint a Buddha az Arany-korban (Krta-yuga) tanította a tökéletes tant, ez volt a gZhan-sTong (tov.: Shentong) A tanítás azonban a későbbi korokban degenerálódott. Dol-po Láma célja a Buddha eredeti tanításának visszaállítása, ezért azt az "Aranykor Tradiciójának" mondja. (rJogs-lDan-lugs) Az Aranykor Tradiciójához sorolja a Buddha-természet Tíz Sutráját, a Határozott Jelentés Tíz Sutráját, valamint Maitreya, Asanga, Vasubandhu, és Nagarjuna munkáit.
Hogy Nagarjuna munkái ide tartoznának, az nagyon is kétséges. Lama Yumowa tanítványa, Lama Dharmeshvara Nagarjuna tanításait a "leggonoszabb világnézetnek" nevezte, továbbá Asanga, Vasubandhu és Sthiramati is nihilizmusnak nevezték ezeket a tanításokat. Hogy mi vezette Dol-po Lamát ennél a besorolásnál, nem tudjuk megmondani, ha csak nem a következő Nagarjuna idézet:
"Az ürességet a megszabadulás érdekében tanították a Buddhák. Valóban gyógyíthatatlanok azok, akik az ürességet világnézetnek tekintik." (Madhyamaka-karika, 18, - 8.)
Ez egyértelmű elismerése annak, hogy az üresség tanítása methodológia, és nem világnézet - maga Nagarjuna nyilvánította itt az üresség mániákusait "gyógyíthatatlannak."
Lama Taranatha a Madhyamaka Iskolát két részre osztja: az egyik az Általános Madhyamaka, ez a Rang-sTong (tov.:Rantong) alapján áll, a másik, a Nagy Madhyamaka, amelyik a Shentong követője. Mint írja, Tibetben a Nagy Madhyamaka neve Yogacara Madhyamaka. Az Általános Madhyamaka követői a Harmadik Tanperiódus Sutráit provizórikusnak tekintik, és a Második Tanperiódus Sutráit mondják permanensnek. Az iskola követői szerint Nagarjuna az ő véleményüket osztotta. (Ebben bizonyosan igazuk van.) Nyilvánvalóan nincs igazuk azonban, mikor a Második Tanperiódus tanításait tekintik véglegesnek, mert a Buddha világosan és érthetően kijelentette a Mahaparinirvana Sutrában, hogy ez tanának betetőzése és végleges értelme.
A Shentong tanítását Lama Taranatha (Dol-po-pa nyomán) röviden így foglalja össze:
"Van egy valóban létező Sunyata, amely minden mástól mint saját magától üres, amely valóban létező abszolút öntermészete (Svabhava) a nemlétező manifeszt univerzumnak."
A szokatlan tanítás, és az ahhoz használt szokatlan Dharma-nyelv (Chos-sKad) annyira megrázta a Sakya, a Gelug, a Khadam, a Zhalu, a Bodong, és részben a Nyingma követőit, hogy amint Lama Taranatha mondja, sokan közülük szívrohamot (snying-gas) vagy "agyzavarodást" (klad-pa gems-pa) kaptak.
Taranatha szerint a Tathagatagarbha, a Sugatagarbha, és a Buddha-természet (Buddha-dhatu) elnevezések azonosak. Ez megvan minden Buddhában, és minden élőlényben. A Buddha-természet a lényekben Gotra, v. Dhatu. A Svabhava (Ngi-bo-nyid) azonos a Dharmakayaval. (Vasubandhu értekezése (Jodoron) szerint a Tiszta Föld a Dharmakayából emelkedik ki, és ennek ura Shambhogakaya Amitabha. Így a Tiszta Földet úgy értelmezzük, hogy az a Nirvana Virága, Amata, vagyis az Örök Lét Hona.)
A Samsarából hiányzik a NITYA (állandóság), SUKHA (áldás) ATMAN (igazi én) és a SUBHA (tisztaság) Mindez a négy kvalitás (Gunaparamita) azonban jelen van a Nirvanában, vagyis a Tiszta Földön: tehát Samsara és Nirvana kölcsönösen üres a másiktól.
A Jonang leghíresebb mesterének, a történetíró Lama Taranathának halála után (18.szd.) az 5. Dalai Lama eretnekségre hivatkozva betiltotta az iskolát, szent iratait pedig zároltatta. A Jonang kolostorait Gelugpa kolostorokká alakítatta át, és kijelentette, hogy Taranatha szelleme ezentúl mindig az urgai (Mongólia) Gelugpa hierarchákban, a Bogdo Lamákban fog inkarnálódni.
De a szubsztancia tanítása, mely búvópatakként vonul végig a buddhizmus történetén, ismét a felszínre tört a 19.szd.-ban. Jamgon Kongtrul Lama megszerezte a Taranatha kolostorában a Phun-mCog gLing-ben elzárt Jonang szentiratokat, és azokat kiadta. Munkáját támogatta Khyentsa Rinpoche és Mipham Lama, és ezzel megindult a Ris-med mozgalom. Filozófiájuk alapjává a Shentong tanítását tették. A Khams tartományból elindult mozgalom elterjedt egész Tibet szerte. A Nyingma - melytől soha sem volt idegen ez a tanítás - elfogadja, úgyszintén a Kargyütpa is, a Shakyapa ambivalensen viszonyul hozzá, a Gelugpa pedig kifejezett ellenséget lát benne.
Nyugat-Kínában a Jonang - ahol a Dalai Lamák hatalma nem érte utól - napjainkig fennmaradt. Jelenleg 50 kolostorban 10 000 szerzetese él. Amerikában New Yorkban és Atlantában van kolostoruk.
Dolpopa munkái az 1990-es években nyugaton is kiadásra kerültek.
A SHENTONG FILOZÓFIÁT A DALAI LÁMA LEGITIM BUDDHISTA FILOZÓFIÁNAK ISMERTE EL.
És mivel a Dalai Láma kontinuitása nem szűnik meg, így a 14. Dalai Láma jóvátette azt a hibát, amit 5. Dalai Láma korában elkövetett.
 
Anraku