SHRIMALA-DEVI  SIMHA-NADA  SUTRA
(Magyar fordítás: Rev. Dr. Ősz Lajos)

PROLÓGUS

Ím, így hallottam egykor: A Bhagavan abban az időben a Jetavanaban, Anathapindika kertjében tartózkodott Shravastiban. Prasenajit, Koshala Királya, és felesége Mallika Királynő, csak nemrégen lettek a Buddha-Dharma követői. Most így beszélgettek: "Óh Nagy Király, leányunk Shrimala Királynő, mély, és okos gondolkodó.  Ha csak látná is a Buddhát, minden nehézség nélkül megértené a Dharmát, és nem nem kételkedne a Buddha tanításában."
Mire Prasenajit Király így válaszolt Mallika Királynőnek: "Üzenetet kell küldenünk Shrimala Királynőnek, hogy felkeltsük
érdeklődését."
Mire Mallika Királynő így válaszolt: "Igen, eljött az ideje."

Ekkor Prasenajit Király és Mallika Királynő egy levelet állítottak össze, melyben dícsérték a Tathagata végtelen erényeit, és elküldték azt egy Chandra nevezetű udvari hivatalnokkal. Az el is indult Ayodhyaba, majd belépve a palota női lakosztályába, meghajolt Shrimala királynő előtt, s miután egymást köszöntötték, átadta Shrimala Királynőnek a levelet.

ELSŐ   FEJEZET

MINDEN KÉTSÉG MEGSZÜNTETÉSE

1. A Tathagata végtelen erényének dícsérete.

A Királynő örömteli tisztelettel apja és anyja iránt, megérintette vele homlokát, elolvasta, majd kijelentette: "A levélnek kedvező jelentése van." Meggyőződve (igy) a levél jelentéséről, (újból) megérintette vele homlokát, és a csodálattól mélyen megindulva, ezeket a verseket mondta el kísérete és Chandra előtt:

Azt mondják, a Buddha hangja
a világon a legritkább dolog.
Ha így igaz , ahogy mondják,
úgy Őt kell szolgálnom.

Ha Buddha Bhagavan eljövetele
a világ iránti könyörületből történt,
úgy kérem Őt, jöjjön el ide,
hogy tanitson engem!

És akkor a Bhagavan hirtelen megjelent előtte, és meglátta a Buddha csodálatos testét előtte ülve, tiszta fénysugarakat bocsájtva ki magából. Shrimala királynő és kisérete erre tisztelettel meghajolt, összetett kezeiket homlokukhoz emelve, és a Királynő így beszélt:

- Bhagavan, semmi sincs mely hasonló lenne a Te testi megjelenésedhez és dicsfényedhez!
Leborulok előtted, a Világ Ura előtt, ki páratlan és hasonlíthatatlan vagy!
Testi formád, és tudásod képzeletet felülmúló!
A Te Buddha-természeted örök, ezért helyénvaló menedéket keresni Benned, a bölcsben!
Páratlan képességeddel fölülmúltad a test és az elme hibáit, ezért én leborulok előtted, Dharma Királya, ki mindezt maradék nélkül elérted!
Te vagy az Úr, a tudás megtestesülése,
Ki mind magába foglalja a minden tudhatókat, leborulok előtted ki elérted a Buddha-természet minden tökéletességét!
Tisztelet Neked, a Végtelennek!
Tisztelet Neked, ki összehasonlításon túl vagy!
Tisztelet Neked, kinek természete páratlan!
Tisztelet Neked, kinek formája határtalan!
Bár csak a Bhagaván őrízne engem és
siettetné megvilágosodásomat!
Bárcsak a bölcs segitene engem most,
és következő életeimben!

Erre a Bhagavan így szólt: "Királynő, elmúlt életeidben segítettelek, hogy gyakorlataidat a megvilágosodás felé irányítsad. Következő életeidben is segíteni foglak."
Shrimala Királynő így könyörgött:
"Bármilyen érdemeket is szereztem ebben vagy az elmúlt életekben, óh Bhagavan, kérem, hogy eme érdemek által mindig láthassalak, és mindig segíts nekem."
Ezekután Shrimala Királynő udvarhölgyeivel és az egész kíséretével együtt leborult a Bhagavan lábaihoz. Ekkor a Bhagavan megjövendölte Shrimala Királynőnek , hogy el fogja érni a fölülmúlhatatlan teljes megvilágosodást. (anuttara samyak sambodhi).

"Királynő,érdemeid által, melyeket azzal szereztél, hogy a Tathagata igazi tulajdonságait dicsérted, fölmérhetetlen kalpákon keresztül az istenek és emberek uralkodója leszel. Minden elkövetkező életedben találkozni fogsz velem. Ahogy most magasztaltál engem, úgy fogsz magasztalni a jövőben is. Úgyszintén felajánlásokat fogsz tenni a megszámlálhatatlan Buddha Bhagavanoknak. Húszezer kalpa elmúltával te leszel a Tathagata Arhat Samyaksambuddha Samantaprabha. Abban az időben, a te Buddha-földeden (Buddha-kshetra) nem lesznek rossz állapotú helyek. Ezen kívül az érző lények a Tiz Erény Útján fognak járni. Ezek a lények nem lesznek betegek, nem öregednek meg, kellemetlen dolgok nem fogják zavarni őket,és még az erényt nélkülöző cselekedetek neveit sem fogják ott emlegetni. Az érző lények, akik ezen a Buddha-földön fognak születni, örömeikben felül fogják múlni a Parinirmitavashavartin isteneket, ugyanígy testük fényében, formájában és színében, ugyanígy hangokban és illatokban és tapintásban, továbbá extatikus boldogságukban. Királynő, ahány érző lény születik ezen a Buddha-földön, az mind be lesz iktatva a Mahayanába. Ennek megfelelően, abban az időben, azok akik az erények gyökereit plántálták el, mind ezen a Buddha-földön fognak összegyűlni."
Amig Shrimala Királynő ezeket a jövendöléseket hallgatta, megszámlálhatatlan isten és ember kapott inspirációt, hogy ezen a Buddha-földön szülessen. És a Bhagavan megjövendölte, hogy mind ebben a világban fognak születni.


2. A Tíz Nagy Fogadalom.

Shrimala Királynő, hallván ezeket a jövendöléseket magától a Bhagavantól, kezeit összetette, és tíz nagy fogadalmat tett:

1. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt az első fogadalmat, hogy erkölcstelen gondolatoknak utat nem adok.

2. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a második fogadalmat, hogy a tanítók iránti tiszteletlen gondolatoknak utat nem adok.

3. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a harmadik fogadalmat, hogy a harag és rosszakarat gondolatának az élőlények irányába utat nem adok.

4.Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a negyedik fogadalmat, hogy a mások dicsősége, vagy tökéletessége iránti irígység gondolatának utat nem adok.

5. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt az ötödik fogadalmat, hogy legyen bár a felajánlott étel bármilyen kevés is, a többet kívánás gondolatának utat nem adok.

6. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a hatodik fogadalmat, hogy vagyont nem gyüjtök saját magam számára, hanem azzal a szegényeket és baráttalanokat fogom segíteni.

7. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem értem, megtartom ezt a hetedik fogadalmat, hogy mindig megtartva a megtérésekre vonatkozó négy artikulust, a megtértekből nem húzok hasznot, hanem mindig a lények javán munkálkodom. Úgy kell megtérítenem az érző lényeket, hogy gondolkodásomban a nyoma se legyen az anyagi dolgok iránti vágynak.

8. Bhagavan, mostantól kezdve, és mig a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a nyolcadik fogadalmat, hogy amikor a jövőben azt látom, hogy az érző lények, akik baráttalanok, csapdába esettek, megkötözettek, betegek, bajban lévők, szegények és nyomorultak, nem hagyom el őket mindaddig, még egy pillanatra sem, mig bajaiktól meg nem szabadulnak. Szenvedéseiket látva, Bhagavan, meg kell mentenem őket: meg kell mentenem őket minden egyes szenvedésüktől, és jótéteményekben kell részesítenem őket.

9. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a kilencedik fogadalmat, hogy amikor olyan személyeket látok, akik bűnös foglalkozásokat űznek, például disznókkal kereskednek vagy másképen sértik meg a Dharmát és az előírásokat, melyeket a Tathagata adott, akkor ezt nem veszem könnyedén: és lakjak akár városban, faluban, vidéken, vagy a fővárosban, lerombolom, amit le kell rombolni, és növekedésében támogatom,amit növekedésében támogatni kell. És vajon miért?
Mert e rombolás, és a növekedésben való támogatás által a Dicsőséges Dharma sokáig fog fennmaradni a világon, az istenek és emberek világa virágozni fog, s a kedvezőtlen állapotok pedig vesztenek erejükből. Így a Bhagavan, aki a Dharma Kerekét forgatta, tovább fogja a Dharma Kerekét forgatni.

10. Bhagavan, mostantól kezdve, és míg a megvilágosodást el nem érem, megtartom ezt a tizedik fogadalmat, hogy miután elfogadtam a Dicsőséges Dharmát, nem fogom azt elfelejteni, még egy futó gondolat erejéig sem. És vajon miért? Bhagavan, ha valaki elfelejti a Dicsőséges Dharmát, úgy az elfelejti a Mahayanát. Ha valaki elfelejti a Mahayanát, az elfelejti a Paramitákat. Ha elfelejti a Paramitákat úgy elveti a Mahayanát. Bhagavan, a Bodhisattva Mahasattva aki bizonytalan a Mahayanában, az elidegenedik a Dicsőséges Dharmától, és saját képzeletével foglalja el magát. Ennek következtében visszakerül egy spirituálisan éretlen közönséges lény helyzetébe. Bhagavan, én ezt kedvezőtlennek és veszélyesnek tartom. Én ezért úgy látom , Bhagaván, hogy úgy rám, mind a jövő Bodhisattváira nagy jótétemény származik a Dicsőséges Dharma elfogadásából, ezért én most Bhagavan, megfogadom a Dicsőséges Dharma követését.


"Bhagavan, ezt a tíz fogadalmat én a Bhagavan jelenlétében tettem. Legyen ezért a Dharma Ura az én tanúm! Ámbár azokat veled, a Tanítóval szemtől szembe tettem, némely érző lények, kik az érdemekben még csak gyengén vannak meggyökerezve, mégis úgy gondolhatják: - Óh, ezt a Tíz Nagy Fogadalmat nehéz betartani! - és kétellyel, vagy bizonytalansággal tekintenek rám. Bhagavan, így gondolkozván, hosszantartó veszélyt, szenvedést és szerencsétlenséget idézhetnek magukra. Bhagavan, hogy segítsem az ilyen személyeket, most a Bhagavan jelenlétében el szeretném végezni az Igazság Megáldását."

"Bhagaván, amilyen igaz az, hogy én ezt a Tíz Nagy Fogadalmat tettem, ahogy őket kijelentettem, úgy e fogadalmak erejénél fogva, hulljon mennyei virágeső erre a gyülekezetre, s az isteni hang tanúsítsa mindezt!"

Shrimala Királynő szinte még be sem fejezte szavait, mennyei virágeső hullt alá, és mennyei hangok hallatszottak a levegőben.
A Bhagavan így szólt: "Így igaz, királynő! Ahogy elvégezted az Igazság Megáldását, ím, így történt ez, és nem máskép!"
Az egész kíséret, miután a csodálatos természetfeletti események tanúja volt, minden kétségtől mentesen hatalmas örömöt érzett. Megfogadták, hogy mindig Shrimala Királynővel maradnak, és a Bhagavan megjövendölte, hogy soha sem fognak elszakadni tőle.


MÁSODIK   FEJEZET

AZ   OK   ELHATÁROZÁSA

3. A Három Mindent Magábafoglaló Törekvés.

Ekkor Shrimala Királynő a Bhagavan jelenlétében három nagy törekvését mondta el:

(a) Bhagavan, az  Igazság eme Megáldása által, és az erényes gyökerek által, melyek a lények jólétére szenteltek és felhalmozottak, váljék lehetővé számomra a Dicsőséges Dharma megértése elkövetkezendő életeim során!

(b) Bhagavan, megértve a Dicsőséges Dharmát, taníthassam azt az élőlényeknek, szüntelenül, és fáradtság nélkül. Ez az én második nagy törekvésem.

(c) Bhagavan, amíg tanítom a Dicsőséges Dharmát, tekintet nélkül testemre, élet-erőmre, tulajdonomra, védelmezzem és fenntartsam a Dicsőséges Dharmát. Ez az én harmadik nagy törekvésem.

Ezután a Bhagavan elmagyarázta Shrimala Királynő három nagy törekvésének messzire ható kiterjedését: "Királynő, például, ha minden formát összegyűjtenénk a tér birodalmából, a (tér) befogadná őket, és még tovább is terjedne rajtuk. Hasonlóképen, mikor a Bodhisattva törekvéseket, melyek annyira számtalanok, mint a Gangesz homokszemei, összegyűjtjük a három nagy törekvésben, akkor a három nagy törekvés magába foglalja őket, és még túl is terjed rajtuk.

4. A Dicsőséges Dharma Elfogadása.

Ekkor Shrimala Királynő e szavakkal könyörgött a Bhagavanhoz:
"Továbbá, mikor a három nagy törekvés széles skáláját tanítom, a Tathagata ereje tegye szavaimat ékesekké!"
A Bhagavan így válaszolt: "Királynő, a Tathagata hozzájárulásával ékesszóló leszel.
Shrimala Királynő a Bhagavanhoz könyörgött a következő szavakkal: "Bhagavan, a Bodhisattva törekvések, számtalanok mint a Gangesz homokszemei, mind összegyüjthetők és belefoglalhatók egy nagy törekvésbe, nevezetesen a Dicsőséges Dharma elfogadásába. Ezért a Dicsőséges Dharma elfogadása egyenlő a messzire ható kiterjedéssel."
A Bhagavan így válaszolt: "Nagyon jó,Királynő, nagyon jó! Mély a meglátásod, és értelmezésed! Királynő, akármik is legyenek az érző lények, akiknek tanítod a Dharmát, kevés aki megérti az értelmét: ezek azok, akik hosszú ideig gyüjtötték az erényt számtalan Buddhák alatt. Királynő, ahogy te elfogadod, tanítod és megmagyarázod a dicsőséges Dharmát, ugyanúgy a múlt, jelen és jövő Tathagatai elfogadják, tanítják és megmagyarázzák a Dicsőséges Dharmát, valamint így tettek a múltban , és így fognak tenni a jövőben is. Királynő, én elérve a legfelsőbb Kinyilatkoztató-Megvilágosodást, szintén elfogadom, tanítom és megmagyarázom a Dicsőséges Dharmát számtalan módon. Királynő, ahogyan én most elfogadom, tanítom és elmagyarázom a Dicsőséges Dharmát számtalan módon, nincs vége vagy határa a Dicsőséges Dharma elfogadásából származó érdemeknek. A Tathagata megértése és ékesszólása szintén végtelen és határtalan. Vajon miért? Királynő, a Dicsőséges Dharma elfogadásának messzeható jelentősége van, amely nagy jótéteményekkel teljes.

Shrimala Királynő e szavakkal könyörgött a Bhagavanhoz: Bhagavan, a Tathagata erejénél fogva, legyek én is ékesszóló a messzeható jelentés tanításában!  A Bhagaván így válaszolt:
- Királynő, ahogy tudod, hogy az idő eljött, prédikálj ékesszólóan!

(a. A Nagy Törekvés kiterjedésében való tanítás)

Ezek után a Bhagavan hozzájárulásával Shrimala Királynő ezekkel a szavakkal fordult a Bhagavanhoz:

"Bhagavan, a Dicsőséges Dharma elfogadása tökéletesíteni fogja mind a megszámlálhatatlan Buddha-természeteket. A Dicsőséges Dharma elfogadásába beletartozik a 84000 Dharmakapu. Például a világok új elkülönülésének idején egy hatalmas felhő jött, mely megszámlálhatatlan színeket és megszámlálhatatlan ékszereket árasztott ki. Hasonló módon a Dicsőséges Dharma elfogadása számtalan érett erényeket, és a Tudás megszámlálhatatlan ékszereit árasztja ki. Például a világok új elkülönülésének idején a világi birodalmak nagy ciliokozmosza volt a születési hely, és ebből emelkedtek ki különböző formákban és színekben a négy kontinensű világok sorozatai, valamint a hatalmas számú kisebb szatellita-kontinensek. Hasonlóképen a Dicsőséges Dharma elfogadása a forrása a Mahayanának, e matrixból származnak a Bodhisattva mágikus cselekedetei, innen nyílnak a különböző Dharma-kapuk, éppen úgy a mundán tökéletesség és minden mundán uralom, valamint minden szupramundán áldás, amiben még sohasem volt része az isteneknek és embereknek."

"Bhagavan, a hatalmas föld például négy hatalmas terhet hordoz. Mi ez a négy? Ezek a nagy óceán, mind a hegyek, minden fű, fa bokor és ezek gyümölcsei, és a különféle élőlények. Ugyanígy a család jó fia, vagy a család jó leánya, ki elfogadta a Dicsőséges Dharmát, szintén négy terhet hordoz, melyek  nagyobbak a föld terheinél. Mi ez a négy? A következők: 1. A család jó fia, vagy a család jó leánya tanitván azokat  akik nélkülözik a spirituális vezetést, nem hallják a Dicsőséges Dharmát és azt nélkülözik, tanítja az erények útjának követését hogy ily módon emberi, vagy isteni tökéletességet érjenek el, nagyobb terhet hordoz, mint a föld. 2. A család jó fia vagy a család jó leánya, ki hozzásegít bizonyos élőlényeket hogy a Shravakayanához csatlakozzanak, nagyobb terhet hordoz, mint a föld. 3.A család jó fia, vagy a család jó leánya ki hozzásegít bizonyos élőlényeket hogy a Pratyekabuddhayanahoz csatlakozzanak, nagyobb terhet hordoz, mint a föld. 4. A család jó fia, vagy a család jó leánya, ki hozzásegít bizonyos lényeket hogy a Mahayanahoz csatlakozzanak, nagyobb terhet hordoz mint a föld. Ez a négy a négy nagy teher.
A család jó fia, vagy a család jó leánya , aki elfogadja a Dicsőséges Dharmát, és ezt a négy terhet viseli, melyek nagyobbak mint a föld terhei, végeérhetetlen terhet visel, barátságos és könyörületes lesz mindenkivel, mindenki vígasztalójává válik, és a "Világ Anyja a Dharmában" néven fogják nevezni.
"Bhagavan, például, ez a hatalmas föld a forrása a négy fajta ékszernek. Milyenek ezek? Ez a forrása a drága ékszereknek, a legszebb ékszereknek, az átlagos ékszereknek és a közönséges ékszereknek. Ahogy a hatalmas föld a forrása a négy fajta ékszernek, a lények, akik rábízzák magukat a család jó fiára, vagy a család jó leányára aki elfogadta a Dicsőséges Dharmát, négy olyan dolgot nyerhetnek el, melyek ékszereknél értékesebbek. Mi ez a négy? Azok az élőlények, akik rábízták magukat a család jó fiára, vagy a család jó lányára mint spirituális vezetőre, annyi érdemet képesek összegyüjteni, hogy elérik az emberi, vagy az isteni tökéletességet. Képesek annyi erényt felhalmozni (punya-sambhara) hogy a Shravakayana útjára lépjenek. Képesek annyi erényt felhalmozni, hogy a Pratyekabuddhayana útjára lépjenek. Képesek annyi számtalan erény felhalmozására, hogy a Samyaksambuddhák útjára lépjenek.
Ezért az élőlények, akik a család jó fiára, vagy a család jó lányára bízzák magukat, aki elfogadta a Dicsőséges Dharmát, olyan drága dolgok birtokába jutnak, melyek értékben messze felűlmúlnak minden ékszert. Az "ékszer-kincsek kimeríthetetlen forrása" kifejezés a Dicsőséges Dharma elfogadását jelenti.

(b. A Messzeható Jelentés Tanítása.)

"Bhagavan, a Dicsőséges Dharma elfogadása a 'Dicsőséges Dharma Elfogadójának' neveztetik. A Dicsőséges Dharma nem egy dolog, és a Dicsőséges Dharma elfogadója nem valami más dolog. A Dicsőséges Dharma elfogadója maga a Dicsőséges Dharma. Éppen úgy nem különbözik a Tökéletességektől (Paramiták), mint ahogy azok nem különböznek a Dicsőséges Dharma elfogadójától. Bhagavan, a Dicsőséges Dharma elfogadója önmagában nem más, mint a Tökéletességek. És vajon, miért?
Mikor a család jó fia, vagy a család jó leánya, aki elfogadta a Dicsőséges Dharmát megérlel egy érző lényt az adás (dana) által, - ha olyanok, akiket adás által meg lehet érlelni - akkor a nagyobb és kisebb testrészek adományozása által ezek érettséghez jutnak. Az íly módon megérleltek a Dicsőséges Dharmában helyeztetnek el. Ez az Adás Tökéletessége. (Dhana-paramita)

Mikor megérlel egy érző lényt a moralitás (shila) által - ha ezeket az érző lényeket meg lehet érlelni a hat érzék feletti uralommal és a test, a beszéd és elme megtisztításával, - akkor tiszteletre méltó viselkedésével védelmezi és megérleli elméjüket. Ily módon megérlelve a Dicsőséges Dharmában helyeztetnek el. Ez az Erkölcsösség Tökéletessége. (Shila-paramita)

Mikor megérlel egy érző lényt a türelem (kshanti) által - ha ezek a lények szidják, inzultálják, vagy fenyegetik - akkor nem mutat rossz-akaratot, hanem a kiengesztelődés útján a türelem erejével érleli meg őket. Arcán összeszedettséget mutatva védelmezi és megérleli őket. Ily módon megérlelve a Dicsőséges Dharmában helyeztetnek el. Ez a Türelem Tökéletessége. (Kshanti-paramita)

Mikor megérlel egy érző lényt törekvéssel (virya) akkor ezt renyhe gondolatok,és lustaság nélkül teszi, igazi törekvéssel telve. Tiszteletre méltó viselkedésével védelmezi és megérleli elméjüket. Ily módon megérlelve a Dicsőséges Dharmában helyeztetnek el. Ez a Törekvés Tökéletessége. (Viriya-paramita)

Mikor megérlel egy érző lényt a meditációval (dhyana) akkor zavartalan elmével teszi ezt, elméje nem kalandozik el, birtokában van az igazi figyelmességnek.(koncentráció) El nem térve a tárgytól cselekedeteiben és beszédében, védelmezi és megérleli őket. Igy megérve megállnak a Dicsőséges Dharmában. Ez a Meditáció Tökéletessége. (Dhyana-paramita)

Mikor megérlel egy érző lényt a bölcsességben, (prajna) akkor barátságosan válaszol kérdéseikre a jelentésről, elmagyarázza a megvalósítás módozatait, és annak elméleti alapjait. Uralva az elmélet és a gyakorlat problémáit, védelmezi és megérleli elméjüket. Ezek így megérve, megmaradnak a Dicsőséges Dharmában. Ez a Bölcsesség Tökéletessége. (Prajna-paramita)

Bhagavan, a dolgok eként állásával a Tökéletességek (összessége) nem egy dolog, és a Dicsőséges Dharma elfogadója nem egy másik. A Dicsőséges Dharma elfogadója maga a Tökéletességek (összessége).

(e. A Hatalmas Jelentés Tanítása.)

"Bhagavan, a Tathagata hatalmánál fogva, hadd legyek ékesszóló a Hatalmas Jelentés tanításában! A Bhagavan így szólt: "Királynő, a Tathagata hozzájárulásával ékesszóló leszel!"
Ezekután Shrimala Királynő a következő szavakkal fordult a Bhagavanhoz:
"Bhagavan, a Dicsőséges Dharma elfogadója a 'Dicsőséges Dharma Elfogadójá'-nak neveztetik. A Dicsőséges Dharma elfogadója nem egy dolog, és a Dicsőséges Dharma egy másik. A Dicsőséges Dharma elfogadója maga a Dicsőséges Dharma elfogadása. És vajon miért? A család jó fia és a család jó leánya aki elfogadja a Dicsőséges Dharmát, lemond három járulékos dologról annak az érdekében, hogy a lényekkel elfogadtassa a Dicsőséges Dharmát. Ez a három a test, az életerő és a tulajdonlás. Bhagavan, a család jó fia, vagy a család jó leánya a testéről való lemondás útján birtokába jut a Buddha-testnek, így egyenlővé válik a samsára legvégsőbb határaival: eképen megszabadul az öregségtől, a betegségtől és haláltól, így elpusztíthatatlan és állandó, állhatatos, nyugodt és örökkévaló, megszabadult az (evilágból való) közönséges távozástól, és határtalan erények birtokosa, mert belépett a Tathagata Dharmakayajába. Bhagavan, a család jó fia vagy a család jó leánya az életerőről való lemondás útján a Buddha Dharma aktivitásának csodálatos poziciójába kerül egyenlővé válva a samsara legvégsőbb határaival, megszabadul az (evilágból való) közönséges távozástól, és birtokába jut a határtalan, örök felmérhetetlen erényeknek, mivel megértette a Buddha Dharma mélységét. Bhagavan, a család jó fia, vagy a család jó leánya lemondva a tulajdonlásról, elnyeri az érző lények tiszteletét, és egyenlővé válik a samsara legvégső határaival,elpusztíthatatlanná válik, mentes lesz a diszkurziv gondolatoktól, és határtalan, felmérhetetlen erények felruházottja lesz, melyekkel a többi érző lények nem rendelkeznek.
Bhagavan, eképpen a család jó fia, vagy a család jó leánya, aki elfogadja a Dicsőséges Dharmát és lemond a három járulékos dologról, elnyeri a rendkivüli erények eme három csoportját, és ezenkívül (a Buddhaság eléréséről) jövendöléseket kap minden Buddhától.

"Bhagavan, a Dharma eltűnésének idején, mikor a bhikshuk, bhikshunik, upasakák és upasikák vitatkoznak egymással és több szektára szakadnak, akkor akármelyik a család jó fiai, vagy a család jó lányai közül, aki örömét leli a Dharmában, mely csalás és hamisítás nélkül való, a Dicsőséges Dharma fenntartására alakít egy Bodhisattva gyülekezetet, az valóban a család jó fia, vagy a család jó leánya, és ezért a cselekedetéért jövendöléseket fog kapni minden Buddhától.
"Bhagavan, úgy gondolom, a Dicsőséges Dharma elfogadása ekép a Nagy Törekvés. (Mahavirya) Ebben az esetben a Bhagavan maga a Szem, a Tudás (jnana), a Tan gyökere. A Bhagavan mindenható, Ő a menedék."

Ekkor a Bhagavan megelégedve Shrimala Királynő magyarázatával, hogy a Dicsőséges Dharma elfogadása a Nagy Törekvés, így szólt: - "Királynő, ez pontosan így van! Királynő, a Dicsőséges Dharma elfogadása a Nagy Törekvés!"
"Királynő,például egy kis ütés, mely egy erős emberen egy érzékeny pontot talál el, fájdalmat okoz neki. Ugyanígy a Dicsőséges Dharma egy kisebb mértékben való elfogadása is szenvedést okoz a bűnös Maraknak, hogy nyögnek tőle. Nem ismerek más erényes tanítást ezen kívül, mely ekkora szenvedést okozna a bűnös Maráknak mint a Dicsőséges Dharmának akárcsak kisebb mértékben való elfogadása."
"Királynő, például ahogy a vezérbika magasságában és szélességében a csorda tehenei felett áll, hasonlóképen a Mahayana Dicsőséges Dharmájának akárcsak kisebb mértékben való elfogadása is annak kiterjedése folytán  (érdemben) felülmúlja a Shravakayana, vagy a Pratyekabuddhayana erényes tanításait."
"Királynő, például a Sumeru, a hegyek királya magasságában és szélességében a többi hegyláncok fölé tornyosodik, hasonlóképen a Mahayana követője, aki nem törődik saját testével és életerejével, és odaadó elmével elfogadja a Dicsőséges Dharmát, ez, annak kiterjedése folytán magasan felette áll azok erényeinek, akik újonnan léptek a Mahayana útjára, és még mindig törődnek testükkel és életerejükkel. Hát még mennyire magasabban állnak az erényben, mint a két másik jármű (yana) követői!"
"Királynő, a dolgok ilyetén való állása szerint kell bevezetned az élőlényeket a Dicsőséges Dharma elfogadásába és megtartásába. Úgy kell tanítanod őket, hogy erre támaszkodjanak, ezt magasztalják, ebben leljék örömüket, ezt tartsák fenn, ezt mutassák fel. Királynő, a Dicsőséges Dharma elfogadása egy nagy cél, nagy gyümölcs, és nagy jótétemény. Királynő, ámbár én már számtalan aeonokon (kalpák) keresztül elmagyaráztam a Dicsőséges Dharma elfogadásából származó érdemeket és jótéteményeket, még mindig nem jutottam a végére a Dicsőséges Dharma elfogadásából származó érdemek és jótétemények felsorolásának.
Királynő, a Dicsőséges Dharma elfogadásából végtelen érdem származik."


HARMADIK   FEJEZET

A   VÉGSŐ   JELENTÉS   KIFEJTÉSE

5. Az Egy-Jármű. (Ekayana)

"Királynő, ékesszólóan kell prédikálnod a Dicsőséges Dharma elfogadását,  a minden Buddhák hagyománya szerint, ahogy én is magyaráztam." Shrimala Királynő így válaszolt a Bhagavannak: - Így lesz.
Végiggondolva a Bhagavan figyelmeztetését, a Bhagavanhoz fordult ezekkel a szavakkal:

(A Shravakayanáról és a Pratyekabuddhayánáról.)

Bhagavan, a "Dicsőséges Dharma" kifejezés a Mahayanára vonatkozik. Vajon miért? Mert úgy a Shravakayana, mint a Pratyeka buddhayana , és mind a mundán és szupramundán erények a Mahayanából származnak. Ahogy például négy patak áramlik ki az Anavatapta tóból, ugyanúgy a Shravakayana mint a Pratyekabuddhayana,valamint a mundán és supramundán erények mind a Mahayanából áramlanak ki. Például a magok, növények, füvek, bokrok, fák, melyek a földön vannak, kihajtanak és nőnek. Hasonlóképen minden jármű, a Shravakáké, a Pratyekabuddháké, továbbá a mundán és szupramundán erények mind a Mahayana alapján hajtanak ki, és növekednek. Ezért Bhagavan, mikor valaki a Mahayána alapján áll, és elfogadja a Mahayanát, akkor szintén menedéket találva azokban, elfogadja a Shravakák és Pratyekabuddhák járművét, valamint a mundán és szupramundán erényeket.
"Bhagavan, Te megmagyaráztad a hat alapvető tárgykört: a Dicsőséges Dharma megőrzését, a Dicsőséges Dharma hanyatlását, a Pratimokshát, a Vinayát, a Pravrajyát,és az Upasampadát. E hat körül bontakozik ki a Mahayana jelentősége. És vajon miért? Bhagavan, a "Dicsőséges Dharma megőrzése" kifejezés értelme a Mahayanára vonatkozik, mert a Mahayana megőrzése maga a Dicsőséges Dharma megőrzése. A "Dicsőséges Dharma hanyatlása" kifejezés szintúgy a Mahayanára vonatkozik, mivel a Mahayana hanyatlása a Dicsőséges Dharma hanyatlása. A két Dharma, a Pratimoksha és a Vinaya, mint szavak különböznek, de jelentésük ugyanaz. Amit Vinayának nevezünk, azok a szabályok a Mahayana-követők számára.
Ez a Tathagataság eléréséért van, a vallásos útra lépésért (pravrajya) és a szerzetesi felszentelésért. (upasampada). Ebből kifolyólag, amit Vinayának nevezünk, vagy vallásos útra lépésnek mondunk, vagy a szerzetesi felszentelés, a szigorú moralitás felhalmozódása (összegyüjtése ) a Mahayanaban. Bhagavan, a vallásos útra lépés és a szerzetesi felszentelés nem tartozik a Shravakayanahoz, vagy a Pratyekabuddhayanahoz. És vajon miért? Mert a vallásos útra való lépés, vagy a szerzetesi felszentelés értelme nem a Shravakaság és nem a Pratyekabuddhaság. A Shravakák és a Pratyekabuddhák vallásos útra lépésének és szerzetesi felszentelésének célja a Tathagataság elérése.

(Az Arhatokról és a Pratyekabuddhákról.)
Bhagavan, az Arhatok és Pratyekabuddhák nemcsak hogy a Tathagataságban keresnek menedéket, de bennük van a félelem is. Ez azért van, mert az Arhatok és Pratyekabuddhák a türelemnélküli félelem ideájához tartják magukat minden értelmezés irányában, mint ha a hóhér fölemelt kardjával néznének szembe. Ebből kifolyólag eggyikük sem ér el szabadulást a végtelen áldással. Bhagavan, a menedék nem néz menedék után. Ahogy  az érző lények menedék nélkül félnek a különböző dolgoktól, és szabadulást keresnek a különböző dolgoktól, úgyszintén az Arhatok és Pratyekabuddhák félnek , és félelemtől szorongatva az Arhatok és Pratyekabuddhák menedékért folyamodnak a Bhagavanhoz.

Bhagavan, az Arhatok és Pratyekabuddhák nem csak félelemmel bírnak, de mindkettőben megvan az újraszületés természetének maradéka, és ezért újraszületnek. Megvan bennük a ragaszkodás maradványa, ezért nem tiszták. Nem végeztek még a karmával, ezért még számtalan szükségletük van. Ezenkívül még sok természetes tulajdonságuk van, melyeket meg kell szüntetni: és mivel ezek még nincsenek megszüntetve, az Arhatok és Pratyekabuddhák még nagyon messze vannak a Nirvana birodalmától.

Bhagaván, amit Nirvanának nevezünk, annak a jelentése a Tathagatákhoz tartozik. Mivel csak a Nirvanát elérő Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák a minden erény egyedüli birtokosai, az Arhatok és a Pratyekabuddhák így nem birtokolnak minden erényt.

Bhagavan, amit Nirvananak nevezünk, annak a jelentése a Tathagatákhoz tartozik. Mivel csak a Nirvánát elérő Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák birtokolják a felmérhetetlen erényt, ezért az Arhatok és a Pratyekabuddhák csak a felmérhető erény birtokosai.

Bhagavan, amit Nirvananak nevezünk, annak a jelentése a Tathagatákhoz tartozik. Mivel csak a Nirvánát elérő Tathagata-Arhat-Samyak-sambuddhák birtokolják az elképzelhetetlen erényt, ezért az Arhatok és Pratyekabuddhák csak az elképzelhető erény birtokosai.

Bhagavan, amit Nirvanának nevezünk, annak a jelentése a Tathagatákhoz tartozik. Mivel csak a Nirvanát elérő Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák vetették végét azoknak a fogyatkozásoknak, melyeknek végét kell vetni, és így teljesen tiszták, míg az Arhatokban és Pratyekabuddhákban ott van a fogyatkozások maradványa, így tehát nem teljesen tiszták.

Bhagavan, amit Nirvanának nevezünk, annak a jelentése a Tathagatákhoz tartozik. Mivel csak a Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák érték el valóban a Nirvanát, az Arhatok és a Pratyekabuddhák távol vannak a Nirvana birodalmától.

Bhagavan, ami az Arhatok és a Pratyekabuddhák megszabadulásának elérését és a négy tudás megszerzését illeti kapcsolatban a lélegzet megállásával (második dhyana), a Bhagavan ennek a jelentését analizálva megállapítja, hogy ez "Maradékkal Kisért", és nem "Végső Jelentés". És vajon miért?  Azért van ez, mert kétféle eltávozást ismerünk: az egyik a közönséges összefüggéstelen eltávozás, a másik pedig az eltávozás,amely a felülmúlhatatlan átvitel. Az összefüggéstelen eltávozás azoké az érző lényeké, akiknek visszanyúló kapcsolataik  (pratisamdhi) vannak az érzékszervekkel. Az eltávozás, amely a felülmúlhatatlan átvitel, az Arhatok, Pratyekabuddhák és Bodhisattvák elme-létrehozta testéhez (manomaya-kaya) tartozik, akik hatalmat érve el, a megvilágosodás kapujában állnak.

( "Maradékkal Kísért" és "Nem Végső Jelentés".)

Bhagavan, a két-fajta eltávozás közül az  Arhatok és Pratyekabudd-hák tudásuk révén felülmúlták az összefüggéstelen eltávozást, ezért így gondolkodnak: "Születéseim bevégződtek". A "Maradékkal Kísért" megvalósításához látva, az Arhatok és Pratyekabuddhák így gondolkodnak: "Azért történt így, mert a tiszta életet (brahmacarya) követtem". Megszüntetve a beszennyezéseket melyek az éretlen közönséges személyek továbbá emberek és istenek aktivitása során jönnek létre, valamint azon  beszennyeződéseket amely a visszanyúló kapcsolat révén köti őket a gyakorlók hét osztályához, (az arya-pudgalák hetes beosztása) amelyet előzőleg nem valósítottak meg, az Arhatok és Pratyekabuddhák így gondolkoznak: "A cél eléretett".

Bhagavan, ők így gondolkoznak: "Ezen túl semmi tudnivaló nincs."
Ez azért van, mert az Arhatok és Pratyekabuddhák meg tudják szüntetni a beszennyeződéseket melyeket az Arhatoknak meg kell szüntetniük, továbbá képesek a Samsarába visszanyúló kapcsolatokat uralni, tehát így gondolkoznak: Ezen túl semmi tudnivaló nincs".
Ámbár azok, akik így gondolkoznak: Ezen túl semmi tudnivaló nincs, - még nem szabadultak meg minden beszennyezőtől, és még nem szabadultak meg minden születéstől. És vajon miért? Azért, Bhagavan, mert az Arhatokban és Pratyekabuddhákban még mindig van valami meg-nem-szüntetett beszennyeződés, és (születéseket okozó) beszennyeződés, melyeket még nem kutattak ki.

Ezek a beszennyeződések két osztályba sorolhatók, úgymint  sztatikus (nyugvó) és mobilis (mozgó) beszennyeződések. A sztatikusnak négy változata van: (1) sztatikusság egy bizonyos néző-pont szerint, (2) sztatikusság a vágyak szerint, (3) sztatikusság a formákhoz való vonzódás szerint, (4) sztatikus vonzódás a (mundán) terhességhez.
A négy sztatikus beszennyezettség az előidézője az összes mobilis beszennyeződésnek. A mobilisak pillanatnyiak, azaz tudat-villaná-sok, és velejáróik (egy dharma).

Bhagavan, a beágyazódott tudatlanság,  mely kezdet-nélküli idők óta létezik, tudattalan. A négy sztatikus beszennyeződésnek a szubsztrátuma a másodlagos beszennyeződések nagy ereje, de ezt a négy beszennyeződésnek az erejét még csak összehasonlítani sem lehet a beágyazott tudatlanságéval, sem nagyságban, sem részekben, sem számban, sem példákban, sem okokban.
A dolgok ilyetén való állása szerint a beágyazódott tudatlanság a legnagyobb erő, úgy is hívják, hogy "sztatikus vonzódás a (szupramundán) terhességhez." Például a bűnös Márák az istenek Paranirmitavashavartin osztályához tartoznak, mégis felűlmúlják ezeket az isteneket formájukban, színükben, ragyogásukban, erejükben, kíséretükben, és méltóságteljességükben.
Hasonló módon, a beágyazódott tudatlanság, melyet "sztatikus vonzódás a (szupramundán) terhességhez" névvel is illetnek, felűlmúlja beágyazottságában ezt a négyet. Ez az alap, mely fölülmúlja a másodlagos beszennyeződések Gangesz homokszemeihez hasonló sokaságát. Ez hosszú időn keresztül együtt lakott a négy beszennyeződéssel. Ezt nem lehet kitörölni a Shravakák vagy a Pratyekák tudásával. Ezt csak a Tathagaták megvilágosodásának erejével lehet eltörölni.

Bhagavan, valóban, a beágyazódott tudatlanság nagy erő. Például az engedékenységgel mint feltétellel, és a kiáramlás akciójával, mint alap-okkal  háromféle terhesség jön létre. Hasonlóképen a beágyazott tudatlansággal mint feltétellel, és nemkiáramlási akcióval, mint alapvető okkal három elme-létrehozta test keletkezik, melyek a hatalmat elért Arhatokhoz, Pratyekabuddhákhoz és Bodhisattvákhoz tartozik. A beágyazott tudatlanság a feltétele a a nemkiáramlásos karma manifesztációjának és a három elme-létrehozta test keletkezésének a három szinten. Bhagavan, a feltétel meglétével, egy feltétel keletkezik. Ezért a beágyazott tudatlanság  a feltétele a nemkiáramlási akciónak és a három elme-létrehozta testnek. Ezért ennek a neve azonos a "sztatikus vonzódás a (mundán) terhességhez" elnevezéssel. Ámbár ez az akció nem mutat közösséget azzal, amit "sztatikus vonzódás a (mundán) terhességhez" néven ismerünk, mivel a beágyazott tudatlanság valóban különbözik a négy sztatikus beszennyeződéstől. Ezt csak a Buddha szintjén lehet megszüntetni, és csak a Tathagata megvilágosodott bölcsességével lehet gyökerestől kitépni. Mindez azért van, mert mikor az Arhatok és a Pratyekabuddhák eltávolítják a négy sztatikus beszennyeződést, akkor nem rendelkeznek az erővel melyekkel az áramlásokat meg lehet állítani, sem ennek a szükségszerűségének sincsennek tudatában.

Bhagavan, "az áramlások megszüntetése" olyan kifejezés, amelyik a beágyazódott tudatlanságra vonatkozik. A dolgok ilyetén való állása miatt  még az Arhatok, Pratyekabuddhák és Bodhisattvák is határozatlanok, akadályozottak, mivel elvakítja őket a beágyazódott tudatlanság burka még utolsó életükben is. Ezért van az, hogy nem kutatják és nem értik meg a különböző dharmák természetét. Nem kutatva és keresve ezeknek a természetét, nem tudják ezeket végleg megszüntetni, és nem tudnak teljesen megtisztulni.Mivel sem véglegesen megszüntetni ezeket, sem teljesen megtisztulni nem képesek, ezért csak a "Maradékkal Kísért" megvalósításra képesek, vagyis nem szabadultak meg minden hibától. Mivel csak a "Maradékkal Kísért" tisztaság birtokában vannak, nincsenek birtokában a "Teljes Tisztaságnak". Erényeik "Maradékkal Kísértek" mivel nincsenek birtokában a "Teljes Erénynek".
Bhagavan, ezeknél a szenvedés megértése maradékkal kísért, a szenvedés keletkezésének megértése maradékkal kísért, a szenvedés megszüntetésének megértése maradékkal kísért, és a szenvedés megszüntetésére vezető út megvalósítása szintén maradékkal kísért.
Bhagavan, mindazok akik elérkeztek a szenvedés maradékkal kísért megértéséhez, a szenvedés keletkezésének maradékkal kísért megértéséhez, a szenvedés megszüntetésének maradékkal kísért megértéséhez és a szenvedés megszüntetéséhez vezető út maradékkal kísért megvalósításához, azok elértek egy részleges Nirvanához.  Azokat, akik elérkeztek a részleges Nirvanához, " a Nirvana birodalma felé irányítottaknak " nevezzük.
Mindazok, akik teljesen kikutatják a szenvedést, akik megsemmisítik a szenvedés keletkezésének okait, akik megvalósítják a szenvedés megszüntetését, elérik az állandó, nyugodt és hűvös Nirvánát itt a földön, mely pusztulásnak és betegségnek van kitéve, és mindazoknak a védelmezői és menedéke lesznek ebben a világban, akiknek nincs védelmezője és menedéke. És vajon miért?
Azért, mert a Nirvánát nem érik el azok, akik különbséget tesznek a magasrendű és az alacsonyabbrendű természetek (dolgok) között: ezt azok érik el akiknek a tudásuk kiegyenlítő: azok érik el, akiknek a tudása és látása kiegyenlített. Ezért a Nirvana birodalmának egy egyedülálló íze van (ekarasa). Ezért úgy mondjuk, hogy a tudás és a megszabadulás íze azonos.
Bhagavan, az, aki nem távolítja el a beágyazott tudatlanságot, és nem tisztul meg tőle, az nem érzi a Nirvana birodalmának egyedülálló ízét, annak a tudás és a megszabadulás íze különböző.
Miért van ez így? Azért, mert az aki nem távolítja el a beágyazott tudatlanságot és nem tisztul meg tőle, az nem távolítja el és nem tisztul meg azoktól a természetektől,(dolgoktól), melyeket el kell távolítani, s melyek számosak mint a Gangesz homokszemei: és aki nem távolítja el és nem tisztul meg azoktól a természetektől, melyek számosak mint a Gangesz homokszemei, azok nem érik el és nem tapasztalják meg azokat az erényes természeteket, melyek számban felülmúlják a Gangesz homokszemeit. Bhagavan, a dolgok ilyetén való állása miatt a beágyazódott tudatlanság a forrás amelyből minden elsődleges és másodlagos beszennyeződés származik, amit a kontemplációval kell eltávolítani. Ebből (a beágyazott tudatlanságból) származik aztán a gondolat, a nyugalom, a tiszta látás, a meditáció, az intenzív koncentráció, az egyensúly, a yoga, a tudás, a gyümölcs, a megértés , az erő és a félelemnélküliség másodlagos beszennyeződése.

"Bhagavan, a másodlagos beszennyeződések, melyek számosabbak mint a Gangesz homokszemei, teljesen eltávolíttatnak a Tathagathák megvilágosodott bölcsessége által. Ezek mind a beágyazott tudatlanságból keletkeztek. A beágyazott tudatlanság az oka és feltétele minden másodlagos beszennyeződésnek és azok manifesztációinak.
Ezek a manifesztációk pillanatnyiak, a tudat villanásai, egy dharmával társítottak. Kezdet nélküli időktől fogva a beágyazott tudatlanság a tudatot nélkülöző (tudattalan). A természetek, melyeket el kell távolítani, számosabbak mint a Gangesz homokszemei, és amelyek teljesen eltávolíttattak a Tathagathak megvilágosodott bölcsessége által, azok mindazok a természetek, melyeknek szubsztrátuma és alapja a beágyazódott tudatlanság. Például, legyen az bármilyen mag, fű, bokor, vagy fa, annak mind a talaj az alapja, abból hajt ki, és abból nő. Ha a hatalmas föld széthullana, szétesne és nem-létezővé válna, akkor minden mag, fű, bokor vagy fa széthullana, szétesne és nem-létezővé válna. Bhagavan, hasonlóképen a természetek, melyeket el kell távolítani, és amelyek felülmúlják számban a Gangesz homokszemeinek számát, és melyek teljesen eltávolíttattak a Tathagata megvilágosodott bölcsessége által, mind a beágyazott tudatlanságon alapulnak, a beágyazott tudatlanságon hajtanak ki, és azon növekednek.
Ha a beágyazott tudatlanság eltávolíttatna, vagy megtisztítottá válna, és nemlétezővé lenne, úgy a természetek, melyek eltávolítandók, és számban felülmúlják a Gangesz homokszemeit, és eltávolíttattak a Tathagata megvilágosodott bölcsessége által, akkor azok mind eltávolíttatnának, megtísztíttatnának és nem-létezőkké válnának."

("Végső Jelentés" és "Egy-Jármű" (Ekayana).)

Bhagavan, mikor az összes beszennyeződéseket és a másodlagos beszennyeződéseket valaki eltávolította, akkor eléri a felülmúlhatatlan Buddha-természeteket melyek felülmúlják számban a Gangesz homokszemeit. Ekkor, mint egy Tathagata-Arhat-Samyaksambuddha, eléri a minden természetek akadálytalan megértését, ez mindentudás és mindent-látás, minden tévedéstől mentes és minden tudással felruházott: a Dharma Királya, és a Dharma Ura:
és elérve erre a szintre,az összes természetek Szuverén Urává válva, az Oroszlán-Hangot (Simhanada) hallatja: "Születéseim befejeződtek: a tiszta élethez való visszatérés megtörtént: amit meg kellett tenni, meg lett téve: ezen túl semmi tudnivaló nincs."
Mivel ez így van, a Tathagata Oroszlán Hangjának Végső Jelentése (nitartha) van, és (az) megmagyarázza a jelentést egyenesen.
Bhagavan, a kijelentés: "ezen túl semmi tudnivaló nincs", két irányba mutat.
A Tathagata szétszórta és legyőzte a négy Marát egy Buddha hasonlíthatatlan győzelmével, elérte a Dharmakayát, mely a legmagasabban áll a világok felett, és az érző lények által felfoghatatlan.
A Dharma Urává léve, fölülmúlhatatlanná válva mindenben ami tudható, világosan látja, hogy nincs már semmi, amit meg kell tenni, nincsennek már magasabb szintek, és nincs már semmi, amit még meg kéne érteni. Elérve így a legfelsőbb hasonlíthatatlan szintet, amely félelem-nélküli és felruházva a Tíz Erő (Dasabhala) hatalmával, és látva világosan a tudhatókat az akadálynélküli tudás által, az Oroszlán Hangot hallatta: "Ezen túl semmi tudnivaló nincs."

"Bhagavan, az Arhatok és Pratyekabuddhák felülkerekedtek a Samsara veszélyein, és azonnal érezték a szabadulás örömét, erre a helyes felismerésre jutottak: Megszabadulva a Samsara veszélyeitől nem fogom többet érezni a Samsara gyötrelmeit." Az Arhatok és Pratyekabuddhák, felismerve hogy "ezen túl semmi tudnivaló nincs", úgy határoztak, hogy a megállított lélegzet legfelsőbb nirvana-szintjén vannak. Ugyanakkor mikor ezt megállapították, meg-nem csalt subjektumai (dharmin) voltak a megfelelő szintnek. Ugyanakkor ragaszkodtak a gondolathoz : A másokra való támaszkodás nélkül elértem a nirvana maradékkal (?) nevű fokozatot, így bizonyosan a hasonlíthatatlan  tökéletesen befejezett megvilágosodás birtokában vagyok."

"Miért van ez így? Azért, mert az Arhatok és Pratyekabuddhák járművei bennfoglaltatnak a Nagy Járműben. Bhagavan, a "Nagy Jármű" kifejezés a Buddha Járművet jelenti. Ezért a három járművet úgy számoljuk, mint egy járművet (Ekayana). Megvalósítva az "Egy Járművet" elérjük a hasonlíthatatlan, tökéletesen befejezett megvilágosodást. Bhagavan, a "hasonlíthatatlan tökéletesen befejezett megvilágosodás" egy kifejezés a Nirvana Birodalmára. A "Nirvána Birodalma" egy kifejezés a Tathagata Dharmakayajára. A Dharmakáya legfelsőbb megvalósítása az Egy Jármű. Bhagavan, a Tathagata nem egy dolog, és a Dharmakaya valamely más, mivel maga a Tathagata a Dharmakaya. A Dharmakaya végső megvalósítása a végső Egy Jármű. Bhagavan, a "végső Egy Jármű" egy kifejezés az Egy Jármű végső befejezettségére. És miért?
Azért Bhagavan, mert a Tathagata nem tartózkodik a behatárolt időben, a Tathagata-Arhat-Samyaksambuddha a legvégső határnál tartózkodik. A Tathagaták könyörületének nincs időbeli határa, és nincs határa a lények megmentésére tett fogadalmuknak.
Mikor az emberek felkiáltanak: "Az Ő világ iránti könyörületének nincs határa az időben, az Ő fogadalma minden időkre kiterjed", - akkor magára a Tathagatara gondolnak. Mikor az emberek felkiáltanak:"  Ő a világ javát szolgáló Menedék, melynek természete elpusztíthatatlan, örök, és megrendíthetetlen" - akkor magára a Tathagatára gondolnak. Bhagavan, a dolgok ilyetén való állásával a Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák ebben a menedék nélküli világban az elpusztíthatatlan, örök és megrendíthetetlen menedékek és védelmezők, a legvégső határokig."

Bhagavan, a "Dharma" az Egy Jármű útjának tanítására vonatkozó kifejezés. A "Sangha" egy kifejezés a három jármű gyülekezetére. A második ezekből a menedékekből csak egy függő menedék, nem a legnagyobb menedék. Miért van ez így? Azért, mert a Dharma, mely az Egy Jármű útját tanítja, a Dharmakaya legfelsőbb megvalósítása, és ezen túl (a Dharmakayán) nincs semmi, mely az Egy Jármű útját tanítaná.
A három jármű gyülekezete a félelemből kifolyóan menedéket keres a Tathagatában aztán keresi az előrehaladást a vallásos életben, tanul és gyakorol, és irányítást kap a hasonlíthatatlan tökéletesen befejezett megvilágosodás elérésére.
Ezért a második menedék nem a legmagasabb, hanem egy idő határolta menedék.

"Bhagavan, amikor a Tathagata által megszelídített érző lények a Tathaghatahoz mennek menedékért, azt az igazi természetből (Dharmata) kifolyó hitükből teszik. Ezért szintén menedékért folyamodnak a Dharmához és a szerzetesek Sanghájához. Mivel hitük az igazi természetből kifolyó, azért fordulnak menedékért ehhez a két menedékhez. De amikor a (Shravakayana és a Pratyekabuddhayana követői) a Tathagatahoz folyamodnak menedékért, nem az igazi természetből kifolyó hitükből teszik. Bhagavan, a Tathagatahoz folyamodni menedékért az igazi menedékért való folyamodás. A másik két menedékért való folyamodás szintén igazi, úgy kell megértenünk őket, mint végeredményben olyanokat, melyek azonosak a Tathagatához fordulással. Azért van ez, mert a Tathagáta nem egy dolog, a két menedék pedig valami más. Bhagavan, a Tathagata maga a három menedék. Azért van ez így, mivel a Dharma, mely az Egy Jármű útját tanítja, az a Tathagata beszéde, a Tathagata Oroszlán Hangja, melynek négyfajta bizonyossága van. Úgyszintén, azért van így, mert legyen bármi is a hitük, azt a Mahayana követőinek érdekében tanította a Tathagata mindkét jármű számára. Amikor nincs terminológia a két jármű számára (külön terminológia) akkor ez a legvégső jelentés, amikor az Egy Jármű (Ekayana) az eredeti jármű, és magába foglalja mind a három járművet.

6. A Határtalan Nemes Igazságok.

"Bhagavan,  a Shravakák és a Pratyekabuddhák rendelkezve egyoldalú tudásukkal, mely iniciálisan magába foglalja a Négy Nemes Igazságot, eltávolítanak egy bizonyos mennyiségű statikus beszennyeződést. Ezzel az egyoldalú tudással megvalósítják a kutatás (és így tovább) erényeit, és megkülönböztetik a négy objektumot igazi természetük szerint. Bhagavan, a supramundán tudásban a négy tudásnak nincs előrehaladása, és a négy meditativ objektumnak sincs előrehaladása. A supramundán bölcsesség, mely gyémánthoz hasonlatos, természetében előrehaladás nélküli.
Bhagavan, a dolgok ilyetén való állásával, minden Shravaka és Pratyekabuddha birtokában van a Nemes Igazságokból származó tudásnak, mely eltávolítja a statikus beszennyeződéseket, de nincsenek birtokában a Nemes Igazságok olyan (fokú) ismeretének, mely eltávolítja a statikus (beszennyeződéseket.) Bhagavan, a Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák kívül vannak a Shravakák és Pratyekabuddhák érzéki birodalmán, és eltávolítottak minden beszennyezőt az elképzelhetetlen üresség tudásával. Ez a legvégső tudás, mely felbomlasztja a beszennyeződések egész tárházát. Helyes Tudásnak neveztetik. A Nemes Igazságok első fajta tudása nem a végső tudás, hanem csak egy (fajta) tudás az úton, mely a hasonlíthatatlan tökéletesen befejezett megvilágosodáshoz vezet.

"Bhagavan a "Nemes" elnevezés nem alkalmazható sem a Shravakák, sem a Pratyekabuddhák egyikére sem. Mindegyiküknek mérhető érdeme van, és mivel érdemeik alárendeltek az Igazságnak, a Shravakák és Pratyekabuddhák (csak) ezért neveztetnek Nemeseknek (Arya). A Nemes Igazságok  nem Igazságok amelyek a Shravakákhoz és Pratyekabuddhákhoz tartoznak, nem érdemek, melyek hozzájuk tartoznak. Bhagavan, ezeket az igazságokat a Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák ismerték fel először, és miután teljesen megértették, kinyilvánították és tanították a világnak, mely teljesen el van zárva a tudatlanság burkában. A Nemes Igazságokat így kell megértenünk.

7. A Tathagatagarbha.

Bhagavan, a Nemes Igazságok értelmének magyarázata mély, és szubtilis, nehezen érthető, nehezen megítélhető, és nincs a logika birodalmában. Csak egy bölcs ember tudja igazán értékelni. Egyetlen egy világi személynek sincs köze hozzá. Miért van ez így? Mert ez a mély tanítás megmagyarázza a Tathagatagarbhát. A Tathagatagarbha a Tathagata birodalma. Ez nem a Shravakák, vagy Pratyekabuddhák birodalma. Bhagavan, a Tathagatagarbha a Nemes Igazságok értelmi magyarázatának a helye. Mivel a Tathagatagarbha helye mély (értelmű) , ezért a Nemes Igazságok magyarázata mély és szubtilis, nehezen érthető, nehezen megítélhető, és nincs a logika birodalmában. Csak egy bölcs ember tudja megérteni. Egyetlen egy világi személynek sincs köze hozzá.

Bhagavan, aki nem kételkedik abban hogy a Tathagatagarbha  el van zárva a beszennyeződések halmazában, az úgyszintén nem kételkedik abban, hogy a Tathagata Dharmakayaja megszabadult a beszennyeződések halmazából. Mikor valakinek az elméje eléri a Tathagatagarbha végső jelentésének értelmét, a Tathagata Dharmakayaját, a Buddha felmérhetetlen birodalmát, akkor magától értetődő bizalom és meggyőződés támad fel benne a Nemes Igazságok kétfajta magyarázata iránt. A Nemes Igazságok kétfajta magyarázatának értelmét tudni és megérteni nagyon nehéz.

Bhagavan, mi a kétfajta magyarázat a Nemes Igazságok jelentésére való tekintettel? (Ezek) a Teremtett és a Nemteremtett magyarázatai a Nemes Igazságok jelentésére való tekintettel. A Nemes Igazságok "Teremtett" magyarázatai azok jelentését egy bizonyos intellektuális behatároltsággal mutatják be. És vajon miért? Mert mikor valaki egy más személy magyarázatára bízza rá magát, nem kutatja át mind a szenvedéseket, nem távolítja el minden szenvedés forrásait, nem valósítja meg minden szenvedés megszűnését, és nem gyakorolja a minden szenvedés megszűnéséhez vezető utat. A dolgok ilyetén való állásával nem csak a konstruált és a nemkonstruált Samsáráról beszélhetünk, de a konstruált, és a nemkonstruált Nirvánáról is. Bhagavan, a Nemes Igazságok "Nemteremtett" magyarázatai azok jelentését intellektuális behatároltságok nélkül mutatják be. És vajon miért? Mert mikor saját magára támaszkodik, akkor kikutatja a mélyen érzett szenvedéseket, megszünteti a szenvedések mélyen érzett forrásait, megvalósítja a szenvedések mélyen érzett megszüntetését, és gyakorolja a mélyen érzett utakat melyek a (szenvedések) megszüntetéséhez vezetnek.
A dolgok ilyetén való állásával, a Tathagata magyarázatával a négy Nemes Igazságból nyolc Nemes Igazság lesz, (négy "Teremtett", és négy "Nemteremtett".)
"Bhagavan, a Tathagata-Arhat-Samyaksambuddhák tökéletesek ebben a négy "Nemteremtett" Nemes Igazság magyarázatában. A Shravakák és Pratyekabuddhák nem tökéletesek benne, mivel azok nem képesek megérteni a Nirvana birodalmát a természetek felsőrendű, középszerű, és alsórendű jelentése szerint. De akkor hogyan lehetséges, hogy a Tathagata - Arhat - Samyaksambuddhák tökéletesek a  Nemes Igazságok " Nemteremtett" magyarázatában? Azért van ez, mert a Tathagata - Arhat - Samyaksambuddhák teljesen tudják a jövőbeli szenvedéseket, megszüntetik a szenvedés minden forrását, mely magába foglal minden beszennyeződést és minden másodlagos beszennyeződést, és megvalósítják a minden szenvedések megszüntetését egészen az elme aggregátumának megszüntetéséig.

8 - 9. A Dharmakaya  és az Üresség Jelentése.

Bhagavan, a szenvedés megszűnése nem a Dharma lerombolása. És vajon miért? Azért mert a Tathagata Dharmakayája a "szenvedés megszüntetése"-nek neveztetik, és az kezdetnélküli, nemteremtett, nemszülető, nemmeghaló, nem halálnak-alávetett, állandó, rendületlen, nyugodt, örök: legbensejéig tiszta, nemérintett a beszennyeződések halmazaitól, és amelyet a Buddha-természeteknek a Gangesz homokszemeinél is nagyobb sokaságú serege kísér, melyek végtelenek, és megszabadítottként ismertek és elképzelhetetlenek. A Tathagata Dharmakayaja amikor nem elválasztott a beszennyeződések halmazaitól, Tathagatagarbhának neveztetik.
Bhagavan, a Tathagatagarbha tudása a Tathagaták üresség-tudása.
A Tathagatagarbha olyan valami, amit nem láttak meg, vagy nem értettek meg a Shravakák, vagy a Pratyekabuddhák. A Bhagaván azonban közvetlenül látja, és megérti. A Tathagatagarbha ürességtudása kétféle. E kettő a következő:

Bhagavan, a Tathagatagarbha üres a beszennyeződések halmazaitól melyek különállók, és nem-megszabadítottként ismertek. Bhagavan, a Tathagatagarbha nem üres a Buddha-dharmáktól melyek nem különállók, elképzelhetetlenek, számtalanabbak mint a Gangesz homokszemei, és megszabadítottként ismertek.

Bhagavan, a Tathagatagarbha kétfajta üresség-tudása felkelti a Bhagavanban való hit bizalmát már a nagy Sravakákban is. Bhagavan, a Shravakák és a Pratyekabuddhák üresség-tudása magába foglalja a négy megmagyarázhatatlan dolgot. A dolgok ilyetén való állásával, sem a Shravakák, sem a Pratyekabuddhák nem látták meg és nem értették meg a minden szenvedések megszüntetését.
A Bhagavan ezt közvetlenül tapasztalta, és megértette. Igy fölülkerekedett a beszennyeződések halmazain, és végigment az úton, mely a szenvedés megszüntetéséhez vezet.

10. Az Egy - Igazság.

Bhagavan, a négy Nemes Igazság közül három Igazság nem-állandó, és egy Igazság az állandó. Miért van ez így?
Azért, mert a három Igazság a konstruált dolgok karakterisztikájával rendelkezik, és minden, ami a konstruált dolgok karakterisztikájával rendelkezik az állandótlan. Az állandótlan dolgoknak illuzórikus természete van. Az illuzorikus természetű dolgok nem-igazak, állandótlanok, és nem képeznek menedéket. Ezért a Szenvedés Igazsága, a Szenvedés Keletkezése és a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út tulajdonképen nem igazak, állandótlanok, és nem képeznek menedéket.
Bhagavan, e négy közül egyedül csak egy, - a Szenvedés Megszüntetése - nem tartozik a konstruált dolgok karakterisztikájával rendelkező birodalomba. Mindaz, ami nem tartozik a konstruált dolgok karakterisztikájával rendelkezők birodalmába, az állandó.
Mindaz, ami állandó, híjával van az illuzórikus természetnek. Minden ami híjával van az illuzórikus természetnek az igaz, állandó, és menedéket képez. Ezért az Igazság - a Szenvedés Megszüntetése - a realitásban való Igazság, állandó, és menedéket adó.

11.- 12. Az Egyedüli Menedék és a Makacsság Állapota.

Bhagavan, az Igazság  - a Szenvedés Megszüntetése - túl lévén az érző lények számára az észlelés tárgyán,elképzelhetetlen
a Shravakák és Pratyekabuddhák számára, és tudásukat meghaladó. Például, ahogy egy vak nem látja a formákat, vagy egy hét napos csecsemő nem képes látni a napot, éppúgy az Igazság, a Szenvedés Megszüntetése nem tartozik a mindennapi közönséges éretlen lények észlelési területéhez, sem a Shravakák és a Pratyekabuddhák által birtokolt tudás nem képes azt beborítani. Bhagavan, a "közönséges éretlen lények észlelési területe" a terminológia a két extrém nézetre. A "Shravakák és Pratyekabuddhák tudása" a terminológia a tiszta tudásra. A "két extrém nézet" a terminológia az éretlen közönséges személyek vélekedésére, kik egoisztikusan ragaszkodnak az öt telhetetlen  perszonalisztikus aggregatumhoz. Bhagavan, két "extrém nézet" van: és mi ez a kettő? A nihilisztikus nézet, és az eternalisztikus nézet. Ha azt a megfigyelést tesszük: "A konstruált nem állandó", akkor ez egy nihilisztikus vélemény (?), nem helyes vélemény. Ha azt a megfigyelést tesszük: "a Nirvana állandó" akkor az egy eternalisztikus vélemény, és ez nem volna egy helyes vélemény. Miért van ez így? Bhagavan, amikor valaki észleli,hogy a test, az érzékszervek , érzések , akarati megnyilvánulások hanyatlanak a jelenlegi életben, és nem tudja megérteni azok transmigrációját, akkor emiatt nézetei zavarodottá válnak, és ez a nihilisztikus nézet. Bhagavan, amikor valaki zavarodott a tudat-folyammal kapcsolatban, és nem tudja megérteni a tudat pillanatnyi eltűnését, véleménye ennél az oknál fogva az, hogy az észlelések birodalma nem változik, ez az eternalista vélemény. Bhagavan, az ennek megfelelő vélemények alakítják aztán ki a nihilista vagy eternalist álláspontot, mivel nézeteik túl messze távoztak a jelentéstől, vagy nem képesek átfogni a jelentést, avagy nézeteik jellemzőikben kevertek. Bhagavan, az érző lények az öt telhetetlen perszonalisztikus aggregátum miatt mennek téves irányban, azt gondolván, hogy az állandótlan állandó, a szenvedés gyönyör, a nem-én az én, és a tisztátalan tiszta."

"Bhagavan, a mindentudás bölcsességének birodalma, amely a Tathagaták Dharmakayaja, sosem volt látható még a Sravakák és a Pratyekabuddhák tiszta tudása számára sem. Mikor az érző lények, akiknek hitük van a Tathagataban, úgy látják Őt, hogy örök, boldogság, én és tisztaság, akkor nem mennek téves irányban. Ezek az érző lények a helyes nézet birtokában vannak. Miért van ez így?
Azért mert a Tathagata Dharmakayaja az állandóság tökéletessége, a boldogság tökéletessége,az én tökéletessége, és a tisztaság tökéletessége. Az érző lények mindegyike, aki így tekinti a Tathagata Dharmakayaját, az helyesen szemléli. És aki helyesen szemléli, az a Bhagavan fiának neveztetik, aki az Ő szivéből született, az Ő szájából született, a Dharmából született, a Dharma manifesztációja, a Dharma örököse."

"Bhagavan, a 'tiszta tudás' a Shravakák és Pratyekabuddhák tudásának tökéletessége, és íly módon ez tiszta tudás. Mivel az Igazság - a Szenvedés Megszüntetése - sem nem a birodalma, sem nem a tárgya a tiszta tudásnak, mennyire inkább nem az azok számára, akik csak a Négy Igazságot ismerik! És miért van ez így? Azért, hogy a három jármű kezdő fokozaton álló követői megértsék a jelentést, ahogy a Bhagavan megmagyarázta nekik a Négy Igazságot. Ez a négy így mundán. Bhagavan, egyedül az Igazság, a Szenvedés Megszüntetése a szupramundán Igazság, és az igazi menedék."

13. A Tudat eredeti tisztasága.

Bhagavan, a samsara alapja a Tathagatagarbha. A Tathagatagarbharól a Bhagavan kimutatta és megmagyarázta, hogy az határok nélküli. Mivel a Tathagatagarbha létezik, ezért beszélhetünk a cyklikus áramlásról, a samsaráról. Bhagavan, ami a cyklikus áramlást illeti, az érzékelést szolgáló szervek mindaddig megmaradnak, míg a Tathagatagarbha tartja ezeket az érzékelést szolgáló szerveket, és ez a cyklikus áramlás. Bhagavan, a két természet (dharma) "elhunyni", és "újraszületni" konvencionális terminológia a Tathagatagarbhát illetően. Bhagavan, "elpusztul" és "születik" , konvencionális terminológia a világra (loka). "Elpusztult" az érzékek elvesztését jelenti, a "Születik" az érzékek megújulását jelenti. De Bhagaván, a Tathagatagarbha nem születik, nem hal meg, nem távozik el, hogy újra szülessen. Mindaz, ami a konstruált karakterisztikájával rendelkezik, az a Tathagatagarbha birodalmán kívül van. A Tathagatagarbha állandó, megingathatatlan és örök. Ezért a Tathagatagarbha a támasza, a fenntartója, az alapja a konstruált (Buddha természeteknek), melyek nem különállók nem-elválasztottak, és a beszennyeződésektől  megszabadítottként ismertek: továbbá a támasza, a fenntartója és alapja a külső konstruált természeteknek, melyek különállók, elválasztottak, és meg-nem szabadítottként ismertek.

Bhagavan, ha nem lenne a Tathagatagarbha, nem lenne akkor irtózás a szenvedéstől, akkor nem lenne vágy és törekvés a Nirvana iránt sem. Mi ennek az oka? Akármi is legyen a hat érzékelés, és akármi is ez a (másik) érzékelés, ez a hét természet (dharma) meglazult, pillanatnyi, a szenvedés ismeretének hiányában lévő, nem érez irtózást a szenvedéstől, és nem vágyik és nem törekszik a Nirvana felé sem. Bhagavan, a Tatagatagarbha a legfelsőbb kezdet és végnélküli létezés, természete születés és halál nélküli, és érzi a szenvedést, ezért a Tathagatagarbha irtózik a szenvedéstől, és vágyik, és törekszik a Nirvana felé.

"Bhagavan, a Tathagatagarbha sem nem én, sem nem érző lény, nem lélek és nem személyiség. A Tathagatagarbha nem azoknak a lényeknek a birodalma,akik egy reális személyiségben hisznek, akik csökönyös véleményekhez ragaszkodnak, akiknek az elméje az üresség által megzavart. Bhagavan, a Tathagatagarbha a Dicsőséges Dharmadhatu embriója, a Dharmakaya embriója, a Szupramundán  Dharma embriója, az  esszenciálisan tiszta Dharma embriója."

"Bhagavan, a Tathagatagarbhanak ez az esszenciális tisztasága, melyre csak a nem-lényegi másodlagos beszennyeződések vetnek némi foltot, a Tathagata birodalma, aki a fölülmúlhatatlan Mester.
És miért ? Az erényes tudatosság, pillanatnyi lévén nem beszennyezett a beszennyezők által, ugyanúgy a nem-erényes tudatosság pillanatnyi lévén, nem beszennyezett a beszennyezők által. Bhagavan, mivel sem a beszennyezettség nem érinti a tudatot, sem a tudat nem érinti a beszennyezettséget, hogyan válik a tudat kontaktust teremtő természet hiányában mégis beszennyezetté?
Bhagavan, itt van mind a kettő, a beszennyezettség és a beszennyezett tudat. Ezért a beszennyezettséget az esszenciálisan tiszta tudaton  nagyon nehéz megérteni. Egyedül a Bhagaván rendelkezik ennek a látásával és tudásával. A Bhagavan a Tan gyökere. A Bhagavan a mindenható lény. A Bhagavan a menedék."

A Bhagavan hallva Shrimala Királynő magyarázatait a dharmákról, melyeket nehéz megérteni, együttérző örömét kifejezve az elmondottak felett, így szólt: - Királynő, valóban így van! Nehéz megérteni az esszenciálisan tiszta tudatot, mint beszennyezettet. Királynő, ezt a két Tanítást nehéz megérteni: az esszenciálisan tiszta tudatot nehéz megérteni: és a tudat beszennyezettségét nehéz megérteni. Királynő, te és mindazok a Bodhisattvák, akik a hatalmas Tanítás birtokában vannak, alkalmasak e két Tanítás megértésére. A többiek, Királynő, a Shravakák, ezt a két Tanítást csak a Tathagatában való hitük miatt fogadják el.

NEGYEDIK   FEJEZET

RÁTÉRNI  AZ  EGY - JÁRMŰ  ÚTJÁRA

14.A Tathagata Igazi Fia

"Királynő, bármely tanítványom, akinek hite van, és aki e hit szerint él, hite fénye szerinti tudásra támaszkodva ismeri a Dharma ágazatait, melyben bizonyosságot ér el. Királynő, a "Dharma ágazatainak ismerete" (a) egy érzéki ábrázolás a gondolati láncolatban (b) a karma megérésének víziója, (c) az Arhatok alvásának víziója (d) az elméjüket ellenőrzésük alatt tartók meditációból származó örömének víziója (e) az Arhatok, Pratyekabuddhák és Bodhisattvák mágikus erejének víziója. Királynő, tekintettel erre az öt fajta vízióban való jártasságra, azok akik most, vagy az én távozásom után tanítványaim lévén hitük van és a hit fényén alapuló tudással ismerik a Dharma ágazatait, ezáltal bizonyosságot érnek el az esszenciális tisztaság és a tudat beszennyezettségéről való tudásban. Királynő, ez a bizonyosságuk az oka, hogy a lényeket bevezetik a Nagy Jármübe. Mivel hisznek a Tathagatában, nem hagyják el a mély(értelmű) Tanítást és nagy jótéteményekben részesítik az élőlényeket."

15. Shrimala Királynő Oroszlán Hangja

Ekkor Shrimala Királynő a Bhagavanhoz folyamodott a következő szavakkal:
- A Tathagata hatalma tegyen engem ékesszólóvá, hogy a továbbiakban is meg tudjam magyarázni a hiba-nélküli jelentést ! A Bhagavan így válaszolt: - Királynő, ékesszóló  leszel !

Ekkor Shrimala Királynő így fordult a Bhagavanhoz: Bhagavan, háromféle jó fia és jó leánya van a családnak, akik vigyáznak arra, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyenek a mély Dharma szerint: ezek sok erényt halmoznak fel, és úgyszintén rátérnek a Nagy Jármű útjára. Kik ezek?  Bhagavan, (a) bármely fia, vagy leánya a jó családnak, kinek betekintése van a mély Dharmába (b) bármely fia vagy leánya a jó családnak, aki ismeri a Dharma ágazatait, (c) bármely fia, vagy lánya a jó családnak, ki ugyan nem nyeri el saját maga a Dharma mélyebb tudását, de így gondolkodik: - Én ugyan nem tudom ezt, mivel ezt csak a Tathagata tudja - és így a Bhagavant mindig elméjében tartva, eléri a Tathagata állandó mentális jelenlétét.
Bhagavan , ezek a jó család háromféle jó fiai és leányai. Bhagavan, vannak olyan érző lények, akik különböznek a jó család jó fiaitól és a család jó leányaitól, és akik komolyan elfoglalják magukat a mélyértelmű Dharmával, de téves ideákhoz ragaszkodnak, tanítóknak adják ki magukat, és túl sokat beszélnek. Bhagavan, hadd győzzem le ezeket a személyeket, akik hátat fordítottak a Dicsőséges Dharmának,és akikben benne van az eretnekség rothadt magja, oly módon, mintha csak egy királyi dekrétumot adnék ki. Hadd győzzem le (az eretnekség) rothadt magvait parancsaim kiterjesztésével az istenek, emberek és fél-istenek között !

Mikor Shrimala Királynő így kérte a Bhagavant, az egész kiséret csatlakozott hozzá, és együtt borultak le a Bhagaván lába előtt. A Bhagavan ekkor így szólt Shrimala Királynőhöz: Kiváló, a legkiválóbb, időben és alkalomban egyként megfelelő a magyarázatod az önmagunknak a Dharmában való megőrzésére nézve, valamint a Dicsőséges Dharma ellenségeinek legyőzésére nézve! Százezer Buddha tisztelete sem olyan csodás, mint a te magyarázatod a jelentésre nézve!

Ezután a sugárzást árasztó Bhagavan az egész kiséretet fénnyel borítva el, az ég felé emelkedett hét tala magasságban. A levitáció mágikus ereje által Sravasti irányába tartott. Ezalatt Shrimala Királynő és kisérete fejük előtt összetett kezekkel elragadtatással nézték a Bhagavant. Mikor a Bhagavan eltünt a látókörükből, arcukon még továbbra is látszott az elragadtatás. Mindegyikük újra és újra dícsérte a Tathagata erényeit. A Buddha felé irányitott figyelmüket el nem vesztve, visszatértek Ayodhya városába.

A palotába visszatérve Shrimala Királynő áttérítette Yasomitra Királyt a Nagy Járműre. Ugyanígy áttérítette a hét éven felüli fővárosi nőket is a Nagy Jármüre. Yasomitra Király pedig áttérítette a hét éven felüli férfiakat a Nagy Járműre. És ugyaníly módon az egész ország lakossága a Nagy Jármű követője lett.


EPILÓGUS

A Bhagavan a Jetavanaba érkezve magához hívta a tiszteletreméltó Anandát.Ugyanúgy, Devendra Sakrára emlékezve, az is megjelent a Bhagavan előtt, az istenek kiséretében. Ekkor a Bhagavan részletesen elmagyarázta ezt a Sutrát Devendra Sakrának, és a tiszteletreméltó Anandának:

"Kausika, őrízzétek meg ezt a Sutrát! Kausika, magyarázd meg ezt a harminchárom istennek! Ananda, őrízd meg ezt a Sutrát ! Magyarázd ezt meg a négyrétű gyülekezetnek - bhikshuknak, bhikshuniknak, upasakáknak, és upasikáknak!"

Ekkor Devendra Shakra megkérdezte a Bhagavant: "Bhagavan, mi a neve ennek a Sutrának, és hogyan őrízzük meg?" A Bhagavan így válaszolt: "Kausika, ennek a Sutrának végtelen érdemei vannak. Ha a Shravakák és Pratyekabuddhák képtelenek felfogni és megérteni ennek a Sutrának a jelentését, hát még mennyire a más érző lények!
Így van ez, Kausika, mély ez a Sutra, és nagy érdem forrása. Ezért elmondom azokat a címeket. melyek a Sutra érdemeit közvetítik.
Hallgassátok figyelmesen, és jegyezzétek meg jól! Devendra Sakra és Ananda sürgették a Bhagavánt, így szólva: "Kitűnő! Hallgatni akarjuk, amit tanítasz!" A Bhagavan ekkor így beszélt: Őrizzétek meg úgy, mint  "A Tathagata Igaz és Végtelen Érdemének Dícsérete."
Szintén őrízzétek meg úgy mint  "A Hihetetlenül Nagy Fogadalmak."
Őrizzétek meg úgy mint "A Nagy Törekvés Mely Magába Foglal Minden Nagy Törekvést." Őrizzétek meg úgy mint "A Dicsőséges Dharma Elfogadásának Tanítása." Szintén őrizzétek meg úgy mint  "Az Egy Jármű Követésének Tanítása." Őrízzétek meg úgy mint "A Határtalan Nemes Igazságok Tanítása." Őrizzétek meg úgy mint "A Tathagatagarbha Tanítása". Őrízzétek meg úgy, mint "A Dharmakaya Tanítása." Őrizzétek meg úgy, mint "Az Üresség Rejtett Értelmének És Jelentésének Tanítása." Szintén őrizzétek meg úgy, mint "Az Egy Igazság Tanítása". Őrizzétek meg úgy, mint  "Az  Állandó-
ság, Állhatatosság, Nyugalom, Örökkévalóság És Az Egy Menedék Tanítása". Őrizzétek meg úgy, mint "A Makacsság Állapotának Tanítása". Őrizzétek meg úgy, mint " Az Elme Esszenciális Tisztaságáról Szóló Rejtett Értelmű Tanítás." Őrízzétek meg úgy, mint  "A Tathagata Igaz Fiának Tanítása." Kausika, szintén őrízzétek meg úgy, mint "Shrimala Királynő Oroszlán Hangjának Tanítása." Szintén őrízzetek meg minden magyarázatot, ami ebben a Sutrában van, mint "Minden Kételkedések Végetvetése, Az Ok Meghatározása, A Végső Jelentés Tisztázása És Az Egy-Jármű Útjára Való Lépés."
Kausika, rád bízom ezt a Sutrát, mely Shrimala Királynő Oroszlán Hangját tanítja. Ameddig a Dicsőséges Dharma megmarad a világon, recitáld, és tanítsd ezt a Tiz Világtáj minden Világában!

És ekkor Devendra Sakra így kiáltott fel a Bhagavan előtt: "Nagyszerű, oh Bhagavan!" Elfogadva ezt a Sutrát a Bhagavan jelenlétében, kívülről megtanulván azt, szívükbe zárván, Devendra Sakra, a tiszteletre méltó Ananda, és a többiek, kik itt összegyülekeztek, istenek, emberek és félistenek, mennyei muzsikusok boldogsággal teltek el, és dícsérték a Bhagavan tanítását.

Itt végződik a Shrimala-Devi  Simha-Nada Sutra.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>