SHAN TAO felismerésre jutása

(Részlet Shan Tao-nak a Meditációs Sutrához írt kommentárjából.)


Tisztelettel kijelentem mindazon Mesterek előtt, akik kapcsolatba kerültek, vagy a jövőben kapcsolatba kerülnek a Tiszta Föld tanításával, hogy én nem vagyok egyéb, mint egy közönséges lény a születés és a halál forgatagában, sekélyes, és bölcsességben szűkölködő.
A Buddha tanítása mély és szövevényes, és ezért nem volt könnyű számomra a Tan interpretálása.
Ezért végül is ki mertem fejezni szivem mély vágyát őszinte imában, megerősítést kérve eképpen: "Meghajlok és menedéket keresek a Hármas Drágaságban, mely betölti a Dharmadhatu tereit: hasonlóképpen menedéket keresek Shakyamuniban, Amitabha Buddhában, Avalokiteshvarában, Mahastamaprapthaban, a Bodhisattvák hatalmas tengerében és a Tiszta Föld minden ékes aspektusában.
Ki szeretném fejteni a Meditációs Sutra esszenciális jelentését, és kiigazítani a múlt és a jelen félreértéseit.
Ha ez a kívánságom egybe esik a Három Idő Buddháinak, Shakyamuninak, Amitabha Buddhának és a többieknek a fogadalmával, úgy kérem, hogy lássam meg álmomban a Tiszta Földnek kívánatos aspektusait."
Miután elmondtam ezt az imát a Buddha képe előtt, őszinte szívvel háromszor recitáltam az Amitabha Sutrát, és harmincezerszer recitáltam Amitabha Nevét minden nap. Így egy éjjel megláttam a nyugati égbolton a Tiszta Föld kivánatos aspektusait: a hegyek százait és ezreit, többszínű drágakövekből, ragyogó fények világították meg a földet alattuk, mely arany színben állt. E látomás középpontjában sok Buddha és Bodhisattva állt vagy ült, volt amelyik beszélt, volt amelyik nem, volt amelyik mozgatta kezét és testét, és volt amelyik mozdulatlan maradt. Ez alatt az idő alatt ott álltam, kezeimet imára összetéve, figyelve a Tiszta Föld eme aspektusaira. Aztán egy bizonyos idő múlva felébredtem.
Felébredve túlcsordult bennem az öröm, és azon nyomban elkezdtem a Kuan wu-liang-shou ching esszenciális tanításainak lejegyzését.
Ezek után minden éjjel kivétel nélkül egy szerzetes jött hozzám álmomban, és az esszenciális jelentés fejezet-divizióit tanította nekem. Miután munkámat befejeztem, nem láttam őt újra. A könyv befejezése után tervbe vettem egy hét napos recitációs periódust, tízszer recitáltam minden nap az Amitabha Sutrát és harmincezerszer, háladatos szívvel recitáltam Amitabha Buddha Nevét.
Minden este, és újra, hajnal előtt e hét nap alatt Amitabha Buddha Tiszta Földjének ragyogó látványáról elmélkedtem, és ugyanúgy, mint előbb, mély őszinteséggel menedéket kerestem benne.
És az első éjszakán három kő-mozsár kereket láttam, melyek az út szélén maguktól forogtak. Ekkor hirtelen egy férfi jelent meg, fehér tevén nyargalva, ki bátorítólag így szólt hozzám: "Mester, igyekezned kell, hogy Születést érj el! Óvakodj a visszaeséstől! Ez a világ tele van tisztátalansággal, gonoszsággal és szenvedéssel! Ne merülj el a kapzsiságban és gyönyörökben!" Erre így válaszoltam:
" - Egy bölcs kitüntető útmutatásában részesültem! Amíg csak élek , óvakodom a hiábavalóságtól és a büszkeségtől!"
A második éjszakán Amitabha Buddhát láttam, akinek a legtisztább aranyból volt a teste, és egy arany lótuszon ült a Hét Drágakő Fája alatt. Körülötte tíz szerzetes ült, mindegyik a maga Drágakő Fája alatt. A Buddha fölött egy mennyei anyagból készült függöny volt.
Mindezeket látva ültömben kiegyenesedve kezeimet imára összetéve kontemplációba kezdtem, Nyugat felé fordulva.
A harmadik éjszakán két rendkívül magas zászlótartó rudat láttam, melyeken zászlók függtek. Utak nyíltak minden irányba, melyeken semmi akadály nem volt.
Miután ezekben a kinyilatkoztatásokban részesültem, nem folytattam tovább a gyakorlatokat, bár a hét nap még nem telt el.
Hogy a fentiekről írtam, azért volt, hogy e szent kinyilatkoztatások jótéteményeiben részesítsek másokat is, nem a magam hasznára tettem. Ezért miután ezeket a kinyilatkoztatásokat megkaptam, nem mertem titokban tartani őket.
Tisztelettel kijelentem mindezeket, a Meditációs Sutra kifejtése után, reménykedve, hogy a jövő generációk emberei hallgatni fognak minderre. Reményem az, hogy az érző lényekben, hallván mindezeket, megszületik a hit, és azok az intelligens emberek, akik olvassák a "Kommentárt", menedéket keresnek a Nyugati Tiszta Földön.
A (Kommentár) megírásából származó minden érdemet ezennel felajánlom minden érző lény javára, legyenek képesek magukban a Bodhicittát felkelteni, egymásra könyörületes szívvel tekinteni, és egymást a Buddha szemével nézni. Mint a Bodhi családjának tagjai, legyenek igazi vallásos tanítók, egymást vezetve. Keressenek együtt menedéket a Tiszta Földben, és érjék el együtt a Buddhaságot. Ezek a tanítások a kérésemre igazolva lettek a Buddhák által. Sem egy szót, sem egy betűt nem kell hozzájuk adni, sem elvenni belőlük.
Mikor valaki le akarja másolni ezeket a szavakat, úgy tegye azt, mint amikor a Sutrákat másolja. Mindezeket így kell megérteni.

(ford.: Rev.Dr. Ősz Lajos/Anraku)