JONANG   JETSUN   TARANATHA:
A  SHENTONG  ESSZENCIÁJA
(Magyar fordítás: Rev.Dr. Ősz Lajos)

OM   SVASTI

A Shentong, a legfelsőbb Mahayana (tanitás) esszenciájának magyarázata során

1. Leírjuk az általános filozófiai iskolákat
2. Karakterizáljuk a Madhyamaka principiumokat, és
3. Megcáfoljuk mások kritikáját.

1. Általános Filozófiai Iskolák

Míg a nem-buddhista nézetek és doktrinák nem vezetnek a szabaduláshoz, a mi buddhista nézeteink és doktrinánk a szabadulás útjára vezetnek minket. Ámbár a nem-buddhistáknak nincs olyan útjuk, mely a szabaduláshoz vezet, némelyeknek olyan magasrendű tanításaik vannak, melyek magasabb birodalmakba vezetnek, ilyenek a Samkhyák, és a Jainák, valamint más yogikus nem-buddhisták tanításai is. Elkerülve az ártó cselekedeteket, művelve az erényeket, úgy születnek újra, mint emberek, vagy a Vágyak Világának istenei. A négy Dhyanát gyakorolván, a Formák Világában (Rupa Dhatu) fognak újraszületni. Vagy a négy formanélküli állapoton meditálva, a Forma-nélküli Világban (arupya-dhatu) születnek újra. Másoknak nincs a magasabb birodalmakba vezető útjuk, mint pl. a hedonistáknak és nihilistáknak, kik alábecsülik a karma törvényét, és az erőszak útján járnak.

Az ok, hogy a nem-buddhistáknak nincs a szabaduláshoz vezető útjuk, a következő: nem vetik el azt a magatartást, amely megrögzül az énen, ezt az énhez való ragaszkodásnak nevezzük. Kezdet nélküli időktől fogva a cyklikus létben az énhez való ragaszkodás erős és folytatólagos volt. Mindennek a tetejébe, bizonyos filozófiai iskolák megerősítik az én létezését több módon is. Ezek az ideák gyakorlataik alapját képezik.
Mivel semmilyen ellenszerük nincs az énhez való ragaszkodással szemben, ezen nem tudnak fölülkerekedni. Ez az énhez való ragaszkodás az oka aztán minden más zavart okozó érzelemnek.

A nemes nem-buddhisták meditálnak az általános múlandóságon, (mint a) születés, öregség, betegség és halál. Megértik, hogy ez a világ, és a Vágyak Világa (nem más mint) szenvedés. úgy tekintik a durva materiális dolgokat, mint amilyen a forma, mint a realitást nélkülözőt. Kifejlesztik magukban a megelégedést, és vágyaik kevesek. Kedvesek, és könyörületesek. Mivel meditációjukban barátra és ellenségre nézve különbséget nem tesznek, ezért elérik a nyugalom állapotát. Elkerülik a négyfajta bukást. Ezért szemléletük meditációjuk és cselekedeteik pozitivak, és képesek a magasabb birodalmakat elérni.

A Buddhizmus Négy Iskolája.

A buddhizmus négy iskolája a Vaibhashika, Sautrantika, Cittamatra és a Madhyamaka. Az első kettő Hinayana, az utolsó kettő Mahayana.

Hogyan kategorizáljuk a Hinayanát és a Mahayánát ? A kategorizálás aszerint történik, hogy mennyiben tartják a Shravakayana sutráit a Buddha végső tanításának, vagy mennyiben tekintik a Mahayana sutrákat és értekezéseket a legfelsőbb tanításoknak. A Hinayana vagy Mahayana tanok védelmezői feloszthatók úgy, mint a Hinayana, vagy Mahayana iskola.

Ámbár a személyeket ezeken az iskolákon belül nem lehet kategórikusan meghatározni, mint Hinayanistákat, vagy Mahayanistákat. Azok a személyek, akik Mahayana gyakorlatokat végeznek és elméjüket a Mahayananak megfelelően irányítják, azok Mahayanisták. Azok a személyek, akik Hinayana gyakorlatokat végeznek és elméjüket a Hinayanának megfelelően irányítják, azok Hinayanisták. Akik egyik irányban sem törekednek vagy gyakorolnak, azok nem számít, milyen szent iratokat olvasnak, se nem Hinayanisták, se nem Mahayanisták.

Vannak olyan személyek, akik ragaszkodnak a Mahayana tanításokhoz, de valójában a Hinayana útján járnak. Szintén, vannak olyan személyek, akik ragaszkodnak a Hinayana tanításokhoz, de valójában a Mahayana útján járnak. Vannak aztán olyanok, akik a Mahayana tanításait követik, és annak gyakorlatait végzik, és mások, akik a Hinayana tanításait követik, és annak gyakorlatait végzik. Sokan vannak, akik vallják a tant, de tulajdonképen nem gyakorolnak. Olyanokat, akik gyakorolnak, de nem követik a tanításokat, nehezen találunk.

A Vaibhashikák úgy tartják, hogy az elme, felosztva tudásra, és mentális eseményekre, objektiv realitásként létezik. Az öt érzékelő képesség és az öt érzék-szerv keletkezése és megszűnése szintén úgy létezik mint objektiv realitás. A nem-eggyidejű formációk a  három nem-összetett elem, például mint az ég, a dolgok múlt és jövő ideje, állításuk szerint valóban létezőek. Ugyanígy állítják, hogy nagy, terjedelmes tárgyak,és azok összefüggése nem létezik a realitásban. A tudatosság a valóban létező érzékszervekből és a tárgyakból származik. A szem közvetlenül érzékeli a formát.

A legkifinomultabb Vaibhashika doktrinák, mint a Kashmiri Iskoláé, azt bizonygatják, hogy minden összetett fenomen pillanatról pillanatra megszünik, ezért állandótlan. (Anitya). Úgy tartják, hogy a személyes én nem más mint mentális megjelölés, és szubsztancia-nélküli.

A Hinayana legrosszabb tanításai, mint a Sammitiyáké, egyeznek ezzel, mondván, hogy az összetett fenomenek állandótlanok mivel végül is eltünnek. Ugyanakkor nem állítják, hogy azok pillanatról pillanatra megszünnek. Ezért azt állítják, hogy a fenomének kontinuitása valahogyan szubsztanciális. Ámbár nem tekintik az ént függetlennek, magányosnak és öröknek - mint a nem-buddhisták teszik - de úgy tekintik, mint materiálisan bizonyítottat, és eképen, mint reálisan létezőt. Ezzel a téves véleménnyel nincs tulajdonképeni szabaduláshoz vezető útjuk: de menedéket elérve a Hármas Drágaságban tanulmányaikat végzik, koncentrálnak és meditálnak, és gyakorolják magukat az erkölcsben. Mivel vágyaik a megszabadulástól motiváltak, ezért végül is elérik a megszabadulást.

A Vaibhashikák úgy tartják, hogy  "Az Abhidharma Hét Könyve" a Buddha szavait tartalmazza. Mivel a Sutrák sok rejtett jelentésű tanítást és provizionális igazságokat tartalmaznak, ezért úgy hiszik, hogy ezeknek a kommentatórikus magyarázatát a "Mahavaibhasa" tartalmazza.

A Sautrantikák azt mondják, hogy a nem-összetett elemek (dharmák) és a nem-megeggyező formációk (csak) beszámítottak. Mivel ezek csak mentális megnevezések, ezért a realitást nélkülözők. Továbbá a tárgyak összefüggősége, mint a forma , és így tovább, és az elme összefüggősége a realitást nélkülözők. A dolgok múltja és jövője is csak beszámított. Ugyanakkor a pillanatnyi részek-nélküli parányok (atomok) és a pillanatnyi elme-vibrációk reálisak. Azt állítják, hogy a szem nem érzékeli a formát, és hogy a szem-tudat szintén nem érzékeli a formát közvetlenül. Amit a szem-tudat lát, az a forma reflexiója, amit a szem-tudat formaként ismer fel. Azt tartják, hogy a megjelenéseknek van egy külső forma-bázisuk, és ebből keletkezik a megjelenés.

A Sautrantikák úgy tartják, hogy "Az Abhidharma Hét Könyve" nem a Buddha tanítása. Mivel a kommentárok hibásak, mint a Mahavaibhasa is, így a Sutrákat kell követni. Mindkét iskola szerint, a Sravaka Pitakák egyedül reprezentálják a Buddha tanításait. A híres Mahayana Sutrák, mint a Prajnaparamita, Ratnakuta, és az Avatamsaka nem a Buddha tanításai. Azt mondják, hogy a Hinayana és Mahayana közti különbség nem a különböző szentiratokból, hanem a személyes akciókból származik.

Ezeknek az iskoláknak a hiányossága a valóságról szóló tanításaikban, valamint a Mahayana elvetésében nyilvánul meg. Amiben korrektek, az az azonnali feloldódás, és a személyes nem-én.

A Cittamatra szerint a külső objektumok, mint a forma, hasonlóak az álom képeihez. Mindezek nem mások mint maga az elme, eként, s aként manifesztálódva: a megjelenések nem kűlsőek. Vegyük például a formát. Amit úgy ismerünk, mint a szem képessége, az nem más, mint az elme szemként való manifesztációja. Ezért a szem nem létezik függetlenül. Továbbá, amit úgy ismerünk, mint forma, az az elme manifesztációja, mint forma. Igy hát a forma szintén nem létezik függetlenül. Úgy néz ki, hogy a szem képességéből és a formából keletkezik a szem-tudat. Hibás nézet ennek a háromnak (érzékelő képesség, érzékelés tárgya, és érzéklő tudat) az elkülönítése, mivel ez mind egy dolog, elme. Mikor a szem-tudat érzékeli a
formát, akkor saját magát látja.
Mi okozza a forma keletkezését ? Az elmén kívül nincs valódi forma, amely egy külső világ benyomását kelti. Vizsgálat és analizis nélkül, a közönséges emberek azt hiszik, hogy a szem látja a formát. De mikor analizis alá vesszük, formát nem tudunk megállapítani, de meg tudjuk állapitani, hogy az elme az, amely formaként jelenik meg.
Ezért a tudat természetét helyesen meg lehet állapítani. Ezen belül az objektiv pólus külsőleg jelenik meg, mint a materiális világ, és a szubjektiv pólus belsőleg jelenik meg, mint a tudat. A nem-dualitáson belül, a tudat realitást képez.
A Cittamatrinok elégségesnek tartják, hogy a nem-dualitást a szubjektum és az objektum nem-dualitásaként határozzák meg. A tudat igazi természetét az eredeti bölcsességnek tekintik. Azt állítják, hogy a dualitást szisztémájuk szerint meg tudják cáfolni, de magasabb szempontok szerinti vizsgálat szerint erre teljességében nem képesek. Mikor azt állítják, hogy a szubjektum és az objektum nem különálló entitások, akkor (ebből következőleg) azt is kell állítaniuk, hogy az elme (szintén) saját magából kifolyólag létezik.
A Cittamatrinok úgy tekintik a tudatot mint létezőt, és a természet álltali tudatot mint nem-duális eredeti bölcsességet. Nem tekintik a szubjektiv pólust mint csak tudatot, hanem mint annak egy részét, mely úgy jelenik meg mint elválasztott az elmétől, mely objektumként jelenik meg. Ezek az állítások tévesek. A többi állításaik helyesek.

2. Madhyamaka Principiumok.

A Madhyamaka két iskolára oszlik: általános Madhyamaka  és Nagy Madhyamaka.

Általános Madhyamaka.

Az általános Madhyamaka Tibetben Rangtongként ismeretes. Úgy Indiában, mint Tibetben ez az iskola a "veleszületett természet nélküli" nézetéről ismert. A Rangtong iskola mesterei Buddhapalita, Bhavaviveka, Vimuktasena, Shantarakshita és követőik. Nézeteik között különbségek vannak, ámbár abban mind megegyeznek, hogy a fenomenek relatívak. Minden összetett dolog - mint a forma, elme, a nem-megeggyező formációk, és a nem-összetett elemek, mint a tér és a lényeggel (entitás) nem rendelkező dolgok a fenomenekhez tartoznak. Ezek a fenomenek nem rendelkeznek veleszületett természettel. Ez a végső igazság a Rangtongpák számára. A relativ és az abszolut se nem azonos, se nem különböző. Elkülönülésük nem más mint osztályozás.

A dharmata természete semmit sem tartalmaz, nem kidolgozott, amit a térrel illusztrálnak. A relativ fenomének a realitástól üresek, még akkor is, hogy ha megjelennek. Manifesztációjuk meg nem szünő és a mágikus illúzió példájával illusztrált. Relativ és abszolút szinteken a dharmata természete meghaladja az objektiválást (megtestesítést) így a lét és nem-lét, vagy igenlés és tagadás esetében is. Fenntartják, hogy a végső dharmata nem más mint meghaladó (transcendáló) koncepció, mint a tér. Azt mondják, hogy a Buddha bölcsessége relativ, valójában nem létező, és hogy a végső igazság valójában nem létezik. A prasangikák kidolgoztak egy filozófiai keret-elképzelést, de hogy óvakodjanak a másokkal való vitától, nem állítanak semmit. Hisznek abban, hogy a helytelen véleményeket meg lehet változtatni még a bizonyitottság hiányában is. Ezek az állítások tévedések. Akkor igazuk van, mikor azt állítják, hogy minden fenomen, beleértve a szubjektiv és objektiv pólusokat, nem reális. Ami nem létezik, szintén nem reális. A Cittamatrinok és a Rangtong Madhyamikák nem értik meg teljesen az önmagától felfénylő tudatosságát az eredeti bölcsességnek, ami a Buddha-természet igazi titka. A Rangtong mestereinek a múltban soha sem sikerült a Shentongot megcáfolniuk. Későbbi követőik próbálkoztak a cáfolattal, de nem értették meg a Shentong sarkalatos pontjait.


Nagy Madhyamaka

Tibetben a Nagy Madhyamaka, amelyik a Yogacarya Madhyamaka, Shentongként ismert. Ez Maitreya, Asanga, Vasubandhu és Dignaga írásaiban van megmagyarázva. Szintén mély ismertetését adja Nagarjuna, Dharmadhatu Stotra c. munkájában. Ugy Nagarjunanak, mint Asangának a Shentong volt a nézete.

A Shentong szerint a következő (dolgok) összetettek, átmenetiek, és ezért nem reálisak: a három nem összetett dharma, melyeket minden iskola, a Cittamatrát is beleértve, feltételektől nem-függőnek tart, de amelyek tulajdonképen beszámítottak (felruházottak), és szubsztanciát nélkülözők: minden alapvető samsarikus dharma, mint a külső objektumok, a tudat nyolc osztálya, és a mentális események ötvenegy dharmája: minden az okon és okozaton belüli, az újonnan keletkezett aspektusok a Buddhaság elérésében, és minden olyan, mely úgy jelenik meg, hogy még meg kell szelidíteni.
A végső igazságot előnyben részesítő szempont szerint, akármi is jelenik meg, mint látvány, vagy hang, minden fenomen a dharmán és dharmatán belül, minden, ami a szubjektumhoz, vagy objektumhoz sorolható, - összetett, átmeneti, és ezért a realitást nélkülöző.

A végső igazság a Dharmadhátu, az önmagától felfénylő tudatosság, mely a nem-duális, eredeti bölcsesség. Ezt nevezzük nem-összetett dharmatának. Mikor ésszerüen vizsgáljuk, ezt a helyes következtetést kell levonnunk.
A Rangtong gondolkodás ezt a térhez hasonlítja, amely szubsztancia nélküli: ezért kijelenti, hogy ez nem a végső igazság.

A Shentong Iskola hiba nélküli, minden jó kvalitásokkal felruházott.

Minden Mahayanista úgy fogadja el a Mahayana Sutrákat, mint a Buddha szavait. Ámbár a Cittamatrinok úgy tekintenek négy sutrát - Sandhinirmocana, Lankavatara, Ghanavyuha, és az Avatamsaka - mint a határozott jelentés (Nitartha) tanításait, és a maradékot úgy, mint provizionális (Neyartha) tanításokat. Ennek az iskolának az alapítói a korai Mahayana ötszáz mesterei. Az Általános Madhyamaka követöi a Harmadik Tankerék (Forgatás) sutráit provizórikusnak (Neyarta) tekintik, és a Második Tankerék (Forgatás) Prajnaparamita sutráit permanens (Nitartha) tanításoknak tartják. Ennek az iskolának az igazi alapítói Buddhapalita és a többiek, ahogy ezt már fentebb megjegyeztük. Követőik azt állítják, hogy a "veleszületett természet nélküli" (szubsztancia nélküli) tanítás nyolc proponense, mint Rahulabhadrika és Nagarjuna egyedül az ő véleményüket osztotta.

A Nagy Madhyamaka véleményét a Harmadik Tankerék Forgatásra alapozza. Az a nézet, hogy a végső dharmata az igazság, annak általános leírása megtalálható a Katyayana Sutrában, a Sunyata Nama Mahasutrában, és sok más, az Első Tankerék (Forgatásához) tartozó szentiratban: a Maitreya Pariprcchanama Sutrában, az ötszáz stanzás Prajnaparamitában, és sok más, a Második Tankerék (Forgatásához) tartozó Sutrában: és sok, a Harmadik Tankerék (Forgatásához) tartozó Sutrában is, ide számítva a fentebb már említett négy fontos Sutrát is.

E tárgyban a leghatározottabban képviseli (az iskola) álláspontját a Tathagatagarbha Sutra, Mahabheriharaka Sutra, az Angulimalaya Sutra, a Shrimaladevi Sutra, a Mahaparinirvana Sutra, a Ratnamega Sutra, a Prasanta Viniscaya Sutra, és így tovább. Ezekre a Sutrákra alapozva a szubtilis és határozott vélemény kinyilatkoztatja a tiszta Dharmadhatut mint Buddha - természetet. Szubtilis, és határozott módon, ezek a titokban elmondott tanítások leírják a tiszta Dharmadhatut, a Buddha-természetet a Dharmakayát,  - állandó és változás nélküli - a Buddha legfelsőbb kvalitásaival, mint eredetileg és természetesen jelenlévőket.

Arya Maitreya volt az a szerző, aki megvilágította ezeknek a Sutráknak a jelentését írásain keresztül. Az Abhisamayalankaraban egy rövid és általános magyarázatot adott. A Mahayana Sutralankaraban a Madhyanta-vibhangaban és a Dharmata-vibhangaban világosan és részletesen megmagyarázta ezt a nézőpontot. Ezeknek az esszenciális Sutráknak a rendkívüli és szubtilis nézetei az Uttaratantrában vannak összefoglalva. Asanga és Vasubandhu írtak kommentárokat ezekhez a szövegekhez. Asanganak az Uttaratantrához írott kommentárjában ez a rendkivüli nézet kimondottan világos és kidolgozott. E két testvér kommentatórikus munkája világosan Shentong Madhyamaka. Vasubandhunak a 20 000 stanzás Prajnaparamitához, és a Dharmata-vibhangahoz írt kommentárjában a Shentong nézőpont kiterjedt, és rendkívül világos. Tanítványai, Dignaga és Sthiramati, továbbá a leszármazási vonalához tartozó sok tanítvány  széleskörűen tanította  az általános Shentong doktrinát. A szubtilis Shentong, mivel annak rendkivül nehéz a mélyére hatolni, fülbe-súgás útján jutott el a legjobb tanítványokhoz.

Később Indiában nagyon sokan voltak akik összetévesztették a Shentong Madhyamakát és a Cittamatra Iskolát. Ezért a tibetiek többsége éppúgy félreismeri őket. Tibetben különböző tudósok fordították le ezeket a szövegeket, de a tiszta, eredeti jelentést csak olyan fordítók őrízték meg, mint Zugawe Dorje és Tsen Khawoche, kik Maitreya meditativ leszármazási vonalához tartoztak. A Mindentudó Dolpopa Sherab Gyaltsen hallatta a Shentong rendkívüli  és rejtett értelmű oroszlán-hangját az ország  földjén keresztül.

A Madhyanta-vibhaga ezt mondja:

A tisztátalan érzékelés létezik;
Az mindkettővel nem biró.
Itt van az üresség
És Az is itt van szintén.
Ez nem üresség
Sem nem- üresség;
Ily módon minden megmagyaráztatott.
Ez van, ez nincs, ez van -
Ez a Középső Út.

A relativ igazság meghatározásával, a tisztátalan érzékelés, melyből a megjelenés keletkezik, a relativ szinten létezik. Szubjektiv és objektiv megjelenések melyek ehhez manifesztálódnak, a gondolatnak beszámítottak (betudottak). Ezért ezek nem reálisak még a relativ igazság szintjén sem. Ezért a relativ igazság mentes mindkét extremitástól. Elfogadva, hogy a konceptualizáló elme csak relativ szinten létezik, megszabadulunk a nihilizmus extremitásától. Felülmúlva a beszámított szubjektiv és objektív pólusokat, megszabadulunk az eternalizmus extremitásától. Az üresség eredeti bölcsessége nem előre  kigondolt. Ez valóban és teljesen jelenvaló a mi tisztátalan érzékelésünkben és tudatunkban. Mikor a dharmata bennfoglaltatik, a homályos (tompa) tudat úgy marad meg, mint időleges és elmozdítható, és a beszennyeződések nem reálisak. Ezért azt mondják, hogy a végső igazság  szintén mentes a két extremitástól.

Mivel az üresség valóban megalapozott, és minden dharmák - miként a fogalmak  a szubjektum és objektum területén belül -a realitást nélkülözik, ezért a végső igazság túl van a "van" és "nincs" két extremitásán, eternalizmuson és nihilizmuson. Ezért a szubjektiv és objektív dualitás, ahogy az megjelenik a relativ szinten, csak csalóka megjelenés. Mivel semmi sem függetlenül megalapozott, ezért üres az öntermészettől. Felosztva önmagára és másra, akkor lehetetlen, hogy a másik természetével bírjon. Ezért sohasem nem-üresség.
Az eredeti bölcsesség természete mindig jelenlévő és sohasem változik. Ezért ez nem üres a saját természetétől: ezért állandó.

Általában ha ez üres és üresség, akkor nem lehet, hogy saját természetétől üres legyen. Az elsődleges (őseredeti) bölcsesség üres minden előre kiterveltségtől és dualizmustól mely saját természetétől eltérne. Ez az amiért, (és amitől) üres.


A Három Természet.

A Három Természet az elképzelt (parikalpita), a függő (paratantra) és a tökéletes (parinispanna).
Mindaz ami mentális megnevezéssel (kijelöléssel) megragadott, az az elképzelt természet (parikalpita). Nem-entitások és az objektumok keletkezése és megjelenése az elmében (mind) képzeletbeli.
A viszony a név és az objektum között, mint a név objektumként való megragadása, vagy az objektum névként való értelmezése, szintén képzeletbeli. Külső, belső, függő, vagy központi, nagy és kicsi, jó és rossz, tér és idő, és így tovább, akármit is ragad meg a gondolat, az képzeletbeli természetében.
A függő természet (paratantra) egyszerűen a tudat, amely úgy keletkezik, mint szubjektiv és objektiv pólusok, és a tudatlanság megszokott tendenciáira alapozottak.
A tökéletes természet (parinispanna) önmaga tudatában lévő, önmagától fénylő, és mentes a kiterveltségtől. A tökéletes természet szinonímái a Dharmata, Dharmadhatu, Tathata, és a Végső Igazság.
A függő és elképzelt természetek egyként hamisak, és relativak.
Ámbár különálló kategóriákra való választásuk szükségszerű. Az elképzelt természet (parikalpita) még a relativitás szintjén sem létezik. A függő természet (paratantra) a relativitás szintjén létezik. A tökéletes természet (parinispanna) nem létezik a relativ szinten, de valóban létezik a legfelsőbb szinten. Ezért az elképzelt természet  létezik a megnevezés által, a függő természet úgy létezik mint megfogható.
A tökéletes természet nem a fenti kettő valamelyik módja szerint, hanem a kiterveletlenség szerint létezik.

Az elképzelt természet nem létező üresség. A függő természet létező üresség. A tökéletes természet a végső üresség.

Bhagavan Maitreya így szólt:

Ha valaki megérti a nem-létező ürességet
És hasonlóképen a létező ürességet,
Ugyanúgy mint a végső ürességet,
Azt mondják hogy az megérti az ürességet.

Az elképzelt természetnek nincsenek jellemzői. A függő természetnek nincs keletkezése. A tökéletes természetnek végül is nincs természete. Ez a három nem-természet.
Minden fenomen megállapítottan természet nélküli A Három Természet nem-természetként való megállapításával.
E szisztéma szerint minden fenomen az üresség által keresztül hatott, és híjával van a veleszületett (inherens) természetnek; ezért minden fenomén üres, és nem-üres. Ez a Shentong szemlélet. És a Shentongpák az igazi képviselői a "veleszületett természettől mentes" nézetnek. A Rangtong mesterei, mint Bhavaviveka és Buddhapalita és mások, akiket a "veleszületett természettől mentes" tanítóinak tartanak, csak a népszerű hit által azok.

Reális - e a tökéletes természet ? Keletkezik,  tartózkodik, megszünik? Jön, vagy megy? Kicserélhető? Tér-e, vagy idő? Egy-e, vagy több? Egyik sem. Ha ezeknek a kvalitásoknak akármelyike is jelen volna, akkor a tökéletes természet nem lenne reális. A tökéletes természet nem született, nem tartózkodó, és nem megszűnő. Nem jön és nem megy. Nem egy és nem több. Nincs oka és okozata. Saját magában mentes a jellemzőktől, a kvalitásoktól és az alaptól. Túl van a téren és időn. Saját magában mentes a relativ fenoménektől. Oszthatatlan, mivel nem lehet külön részekre osztani. Mivel ez a természete minden fenomennak, állandóan jelenlévő és mindent átható.


A Nagy Madhyamaka jelentése.

Másodszor a Nagy Madhyamaka jelentéséről fogunk beszélni.

A Sutralankara ezt mondja:
Minden "olyanságban" (tathata) nincs különbség-tétel. A Tathagata maga megtisztított. Minden lény rendelkezik ezzel az esszenciával.

Az "olyanság" és a Tathagata ugyanaz a dolog, és amit Buddhatermészetnek nevezünk. A Tathagatagarbha, Sugatagarbha és a Buddha-esszencia jelentése ugyanaz. Ez megtalálható minden Buddhában, minden fenomenben, és minden érző lényben. Az érző lényekben a Buddha természet egy magként van jelen. A Buddhákban a Buddha-természet teljesen aktualizált. A legfelsőbb Buddha ugyan az, mint  ez a (buddha)-mag az érző lényekben. Ezért minden érző lénynek van Buddha-természete.

Az érző lényekben lévő Buddha-természet neve Gotra és Dhatu. Ha a Buddha-természet a Buddhában nem hasonlatos a maghoz, és a Buddha-természet a lényekben hasonlatos a maghoz, nem két különböző dolog ez? Nem. A Buddha az "olyanság" (tathata) saját maga. Ha a Buddhákról úgy beszélünk, mint emberekről, számukra a Buddha-természet nem elrejtett, hanem aktualizált. És mikor a magról beszélünk, ez azt jelenti, hogy valami el van rejtve belül, és ez nem alkalmazható a Buddhákra. Ámbár a buddhák "olyansága "mindig ott van az érző lényekben, de mivel a lények nem látják azt, igy leírható rejtettként, vagy magként. Mikor a magot úgy írjuk le, mint nem-változót, akkor azt mondhatjuk, hogy a Buddhában meg van a Buddha-természet magja. Ezért a Buddha-természet se nem entitás, se nem nem-entitás; ezért van az, hogy feltételek nélküli, és összetettség nélküli.

A legmélyebb és legszubtilisebb megértés szerint nincs vita abban, hogy a Buddha Dharmadhatuja természetesen jelen van a Buddha minden kvalitásában. Ez elválaszthatatlan az érző lények Dharmadhatujától; ezért mi a rossz (abban), ha azt mondjuk, hogy a Buddha-természet, amely az érző lényekben van, szintén jelen való a Buddha minden kvalitásában?

Az Uttaratantra kijelenti:

A világosság nem-teremtett, el-nem-választható, és mindenen átható. Határtalan kvalitásai számosabbak, mint a homokszemek a Gangesz partjain.
Ezért ha a Buddha-mag jelen van minden feltétel-nélküli kvalitásban, úgy az ott van a végső (legfelsőbb) Buddha kvalitásaiban.
A mindent átható tér bölcsessége (Dharmadhatu) csak a végső igazságra kiterjedő. Ámbár a másik négy bölcsesség általánosságban végső az eredeti természet által, mégis ezeknek bizonyos aspektusai vannak, melyek újonnan elértek az út gyakorlása folytán, és amelyek relativak. A tíz erő és a négy félelemnélküliség hasonlóképen van. A fizikai kvalitások, mint a nagyobb és a kisebb jelek, és a beszéd hatvan attributuma relativak és abszolútak egyenlő aspektusban. A Svabhavikakaya nem más mint a végső igazság.
A Dharmakaya túlsúlybanlévően végső. Amig nem teszünk különbséget reális és beszámított között, a Sambhogakaya és Nirmanakaya relativ és abszolút egyenlő aspektusban. Ami megjelenik másoknak mint Buddha - aktivitás, az relativ. A potencia és a bölcsesség ereje abszolút. A végső aspektusa a kayaknak, bölcsességeknek, kvalitásoknak és aktivitásoknak eredetileg jelen vannak a Buddha - természetben. Mikor valaki megvilágosodik, ezek nem újonnan elért dolgok. mindig is ott voltak, csak a beszennyeződésektől nem voltak láthatóak. Az újonnan elértek (neveztetnek) relativ aspektusnak. A múlt és a jövő Buddhái kvalitásainak végső aspektusa hasonló természetű. A relativ aspektusok ugyanazok, miután valaki megvilágosodást ér el,, de a megvilágosodás elérésekor különböznek. Ezért lehetetlen megmondani, hogy a relativ kvalitások természete azonos-e, vagy különböző.
Ami újonnan elért,vagy felhalmozott az út gyakorlása által, az a "felhalmozott eredmény": ez nem reális. A "megszabadított eredmény" akkor jön létre, amikor az őseredetileg (bennünk) tartózkodó Buddha megszabadul az elhomályosító dolgoktól. Ez nem igazi ok és okozat. Ezt csak úgy írjuk le, hogy  "megszabadított eredmény". A megszabadított eredmény az Abhidharmában van leírva: "A kiürült intellektus a megszabadulás." Ez nem minden mentális aktivitás megszünése. A Dharanishvaraja Sutra ezt mondja: "Ez őseredetileg kiűritett, ezért ezt megszünésnek nevezzük." Ez a végső megszabadulás eredmény, és a megszűnés igazsága. Ha azt kérdezzük: ugyanaz-e az elhomályositók eltávolításának jelentése mint az intellektus kiürítése ? - akkor a válasz: nem. A Dharmadhatu szempontjából az elhomályosító dolgok nincsenek eltávolítva. Az eltávolitás csak az individuális nézőpont szerint történt meg. Néha használhatjuk az "intelligencia kiürítését" a megvilágosodás idejének referenciapontjaként, de tulajdonképen itt semmi kiüriteni való nincs. A Dharmadhatu őseredetileg tiszta, mivel soha sem volt beszennyezett; ezért a "megszűnés" nem újonnan teremtett az elme által. A Buddha-
természet, mely nem-duális bölcsesség, egyenlően áthat minden fenoment. Ezek mind felékesítettek a Buddha legkiválóbb kvalitásaival. A nagy tökéletes természet nem változik és mentes minden tervezettségtől: tartalmazza a bölcsesség minden aspektusát. Ez az egyetlen tévedés-nélküli realitás. Az Aryák bölcsessége nem felhígított, és a gyakorlatban igazán megalapozott. Mivel nem változik, ezért állandó, stabil és tartós.

A Buddha-természet és annak qualitásai mint a jegyek és bélyegek teljes egészükben taníttattak a Titkos Mantrayanában. Akármi is ami relativ, dualisztikus és felhígított megjelenés, vagy röviden, a látás és a hallás fenomenjai nem tudják beszennyezni a tökéletes természetet. A tökéletes természet nem létezik elválasztva mint tisztán ragyogó Dharmadhatu, de valóban ott van a relativ igazságban. Az elképzelt természet csak felhigított megjelenés. Mivel a realitás hasonló a nyúl szarvához, semmi sem beszennyezett benne, mivel itt nincs semmi beszennyezhető. A Buddha-természet, a tökéletes természet soha sem üres önmagától. Minden ami más, és relativ, az őseredetileg üres. A Végső Igazság, a Tökéletes Természet (parinispanna) "Üres a Másiktól" (Shentong), és nem "üres önmagától" (Rangtong). Ami relativ, az üres a másik-természettől, épp úgy, ahogy üres az ön-természettől. Ami a Végső,az csak a másik természettől üres. Ezt a tanítást nevezzük Shentong Madhyamakának.

Hogy fölülmúljuk a világi dharmákhoz való ragaszkodást, ezért a szenvedés és a múlandóság elvetését gyakoroljuk. Az önzés elvetése érdekében a bodhicittát kell tudat-folyamunkba idéznünk.
Hogy eloszlassuk a durva ragaszkodást a relativ dolgokhoz, úgy meditálunk a relativ dolgokon, mint amelyek nem reálisak.
Hogy a szubtilisebb ragaszkodásokat eloszlassuk, a nem-gondolaton meditálunk, a relatív gondolatokat a térben feloldva. A gyakorlaton keresztül fokozatosan meglátjuk a Buddha-természet arcát,
amely nem-gondolat. Akármilyen uton is gyakorolunk, a cél az,
hogy meglássuk a Tökéletes Természetet.


3. A Kritika Megcáfolása.

Most meg fogjuk cáfolni másoknak a Shentong Madhyamakát illető kritikáját. Ámbár a kritika részletesen tárgyalt a "Shentong Madhyamaka Ékessége" c. műben, ideiktatjuk egy rövidített változatát. Mások a Lankavatara Sutrából idéznek, mondván: "Ha a Buddha-természet rendelkezik a bélyegekkel és jegyekkel, hogyan különbözik akkor a nem-buddhisták "lelkétől", vagy "Atman"-jától?
Válaszában a Buddha így szól: "Ez nem ugyanaz az üresség miatt". Mások úgy interpretálják a Sutrákat, hogy a Buddha-természet nem reálisan létező; ha bélyegekkel és jegyekkel rendelkezne, akkor analógiát képezne a nem-buddhista tradiciókkal. A Buddha-természet, - mondják - szubsztancia nélküli, mint a tér. Mi ezt feleljük nekik: azt gondolni, hogy minden ami üres az nem igaz, szubsztancianélküli és nem-létező, az csak a hibás ragaszkodás nem-kielégítő doktrinátokhoz.

Az ok, hogy a Buddha-természet nem analóg a nem-buddhista tradiciókkal, a következő: A Sutrák azt mondják, hogy a bélyegek üresek, de azt nem mondjál, hogy nincsenek jelen. Azt mondani, hogy a Buddha-természet sugárzó és tökéletes bélyegeivel és jegyeivel csak provizionális, az nem más mint csalás. Az, aki kritizálja a "permanens természet" tanítóit mint nem-buddhistákat, ezzel ugyanúgy elveti a Tathagatagarbha Sutrákat. Szintén helytelen azt mondani, hogy a permanenciát a kontinuitás jelenti. A kontinuitás-permanencia jelen van a samsaraban és a dualitásban. Ha a permanencia kontinuitás lenne, akkor minden összetett dolog permanens lenne. Ha azt gondoljuk, hogy előzőleg beszennyezett volt, és később megtisztult, ebből az következik, hogy ez nem permanens. A dharmata szempontjából először is az soha nem volt tisztátalan, igy sohasem lett tiszta. Hogy beszennyezettnek, vagy tisztának látszik, az a szemlélő gondolat-áramának függvénye. Azért, mert a szemlélők változtatják perspektívájukat, helytelen azt mondani, hogy a dharmata változik.

Ha az emberek megalapozatlannak találják, hogy az érző lények gondolat-áramában megtalálható a Buddha-bölcsesség, akkor ellentmondanak a Buddha határozott kijelentésének: "A Buddha-bölcsesség az érző lények sokaságában lakik." Továbbá ezt is mondják:
"Helytelen (azt mondani) hogy az érző lényeknek Buddha-kvalitásaik vannak, mert hogy ha az érző lények gondolat-áramában meglenne a bölcsesség tíz ereje(de-bzhin-gshegs-pa' i stobs-b cu-ni), akkor birtokukban lenne a megkülönböztetés ereje."
Ez a kijelentés helytelen, mivel nem állítjuk, hogy minden, ami az érző lények gondolat-áramában van, az Buddha. Ha a Buddha-természet és kvalitásai az érző lények gondolat-áramában maradva mindentudóvá tenné őket, akkor a Buddha trónján ülve, a trónt szintén mindentudóvá tenné. Természetesen a nyolc tudat az érző lények gondolat-áramában nem a Buddha. A Buddha, amelyik megmarad az érző lények gondolat-áramában, az nem olyan, mint valami valami másban a relativitás szintjén. Úgy marad itt, mint annak a természete a legfelsőbb szinten.

Nézzük végig a Dharma Kerekének Három Forgatását. (A három  Dharmacakrapravartanát.) Az első  Forgatás a Négy Nemes Igazság. (Catvari Ariya Satyani.) A második Forgatás az Üresség. (Sunyata.) A harmadik a Teljes Tan-kinyilatkoztatás. Az első Forgatás tartalmazza a Sutrákat, melyek a Shravakáknak lettek tanítva, vagyis a Hinayana Sutrákat. A második tartalmazza a Mahayana gyökér-sutráit, melyeknek bizonyos pontjai nem lettek kellőképen kinyilvánítva. A harmadik Forgatás tulajdonképen a kommentárja a másodiknak, ahol a határozott (végső) tanítás teljesen ki van fejtve.

A három természet mindegyikének  - képzelt, függő, és tökéletes - két aspektusa van. Az "Elképzelt Természet" tartalmazza a szubjektiv és az objektív elképzelt természeteket. A "Függő Természet" tartalmazza a tisztátalan és tiszta függő természeteket. A "Tökéletes Természet" tartalmazza a nem-változó természetet és a tévedhetetlen természetet. Az  aktuális "Elképzelt Természet" az objektiv aspektus. Az aktuális "Tökéletes Természet" a nem-változó aspektusa, és nem a tévedhetetlen aspektus, ámbár természetük ugyanaz. A "Tökéletes Természet" tévedhetetlen aspektusa bennefoglaltatik a tiszta "Függő Természet"-ben. Az "Elképzelt Természet" szubjektiv része és a "Függő Természet" azonos. Következetesen végig vizsgálva az aktuális "Függő Természet" bennfoglaltatik az "Elképzelt Természet"-ben, de természetes állapota a "Tökéletes Természet". Ezért minden fenomen bennefoglaltatik a Tökéletes és az Elképzelt Természetekben. Minden fenomen a Samsarában és a Nirvanában besorolható a Három Természetbe , vagy a két igazságba, relativ bölcsesség, és a legfelsőbb bölcsesség (úgyszintén).
A forma, hang, érintés, szag, és így tovább irreális. A látás és hallás természetes állapota az őseredeti bölcsesség aspektusán belül van. Ezért ezek reálisak. IIymódon nincs ellentmondás relativ  és végső igazság között.

A fentieket érdeklődő tanítványai kérésére Taranatha mondta el, Cholong Changtse remeteségében, a Dharma Völgy Északi Csúcsán.

                   LEGYEN  ÜDVÖT  HOZÓ !
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>